Irodalmi Szemle, 1994

1994/2 - A HÓNAP KÖNYVAJÁNLATA - FÓNOD ZOLTÁN: Napjaink kisebbségi magyar irodalma

A hónap (ipnyvajánúita

FONOD ZOLTÁN

Napjaink kisebbségi magyar irodalma

(Görömbei András kötetéről)

Görömbei András (aki a nyolcvanas évek elején A csehszlovákiai magyar irodalom 1945—1980 című monográfiájával lepett meg bennünket) újabb kötetében a kisebbségi irodalmak képviselőivel ismertet meg bennünket. A kötet anyaga korábban fakultatív tanári kézikönyvként jelent meg az Országos Pedagógiai Intézet kiadásában (1984), a könyvterjesztő hálózatba azonban nem került. Az átdolgozott és bővített kiadvány elsődleges célja az ismeretterjesztés. A szerző bevallott szándéka szerint „a nemzetiségi (kisebbségi) magyar irodalmakkal csak most ismerkedő olvasók figyelmét” kívánja felhívni a romániai, szlovákiai, vajdasági és kárpátaljai magyar irodalom kiemelkedő alkotóira.

Ez lényegében erénye is a kötetnek. A szerző nem irodalomtörténetet vagy tudományos igényű pályaképeket nyújt, hanem a gyakorlati oktatást kívánja segíteni. Jól szolgálják ezt frappáns bevezetői, melyekben dióhéjban ismerteti az egyes kisebbségi irodalmak előzményeit, felvonultatja meghatározó egyéniségeit, majd a „kiemelt írók” (akiknek Görömbei András meggyőződése szerint „helyük van az egyetemes magyar irodalomban ”) bemutatásával és legfontosabb műveik elemző értékelésével, ismertetésével az alkotás titkaiba éppúgy beavat, mint az író munkásságáról folytatható párbeszédbe.

A romániai magyar irodalmat Sütő András, Szabó Gyula, Székely János, Kányádi Sándor, Szilágyi Domokos, Lászlóffy Aladár, Bálint Tibor, Szilágyi István, Farkas Árpáid, Király László és a hetvenes évek pályakezdői, Markó Béla és Szőcs Géza képviselik.

A szlovákiai magyar irodalomról szóló fejezetben Előzmények, megszakadt folytonosság címmel a szerző rövid áttekintést ad a két világháború közötti irodalom alkotóiról. A meghatározó életművek (Győry Dezső, Forbáth Imre, Vozári Dezső, Berkó Sándor stb.) mellett elismerően szól Egri Viktor kiváló stíluskészségéről, valamint Szabó Béla „balladai hangvételű” regényéről. Egrit tekinti a folytonosság későbbi képviselőjének is, s Fábry tevékenységét csak az ötvenes évek közepétől sorolja a folytonossághoz. A Fábry-kötetek valóban az ötvenes évek közepétől vannak jelen a csehszlovákiai magyar irodalomban, munkásságával azonban (az Új Szó megjelenésétől) része az indulásnak, részben még az irodalomszervezésnek is.