Irodalmi Szemle, 1994
1994/2 - POMOGÁTS BÉLA: Nemzeti irodalom — nemzetiségi irodalom
POMOGÁTS BÉLA Nemzeti irodalom — nemzetiségi irodalom * A nemzeti irodalmak — a humanizmus, a felvilágosodás, végül a 19. századi liberalizmus egységesítő hatására — a regionális irodalmi kultúrák közeledése, illetve egyesülése révén jöttek létre, mindazonáltal érezhtők voltak akár a 19., akár a 20. században azok a törekvések, amelyek a korábbi regionális hagyományok felújítását tűzték ki célul maguk elé. Mintha az államépítő s ennek megfelelően a nemzeti egység megteremtésére irányuló politika erősen központosító törekvéseivel szemben időről időre új öntudatra ébredtek volna a tradicionális történelmi és kulturális képződmények, a nemzeti kereten belül külön helyi színeket képviselő népcsoportok, a nemzeti kultúrán belül külön karaktert mutató kulturális regionalizmusok. A 20. század első négy évtizedében Közép-Európa-szerte elterjedt „szellemtörténeti” iskola, amely kétségtelenül új gondolkodást és szemléletet hozott a 19. század második felében uralkodó pozivizmus után, nagymértékben kedvezett a regionális irodalmak elismerésének. Általában visszhangot keltett két német tudós: August Sauer és Josef Nadler „tájirodalmi” elmélete: a „Landschaftstheorie”, amely a nemzeti irodalom törtéenelmi tájegységek szerint kialakult változataival foglalkozott, s a német irodalmon belül megkülönböztette a porosz, a szász, a bajor, a sváb, a sziléziai és más hagyományokat. Ezt az elméletet átfogó módon Josef Nadler Literatur- geschichte der deutschen Stümme und Landschaften című munkája dolgozta ki. A magyar irodalom történetében — és a magyar irodalomtörténet-írásban — voltaképpen szokatlan az írói egyéniségek és az irodalmi művek ilyenféle szemlélete. Irodalmunk fejlődésében a regionális szempontoknak, a helyi színeknek, történelmi és kulturális hagyományoknak kétségtelenül volt szerepe, ám valószínűleg közel sem olyan erős, mint a német vagy más nyugat-európai nyelvek esetében. A magyar nemzeti irodalom 20. századi decentralizációját ezért nem a regionális kultúrák újólagos megjelenése készítette elő, miként a német vagy a francia irodalomban, hanem a történelmi és politikai kényszerűség. Az, hogy a történelmi Magyarország átfogó keretei között kifejlődött irodalmi kultúrának az ország 1918-1920-ban bekövetkezett feldarabolása következtében fel kellett bomlania, és a korábban egységesnek tekinthető magyar nemzeti irodalomból négy, majd öt ország (Magyarország, Szlovákia, Románia, Jugoszlávia, illetve Kárpátalja, vagyis a Szovjetunió) magyar irodalma lett. Ez a hagyományos „trianoni” kép rendeződött át bizonyos mértékig az elmúlt esztendők során. Az utódállamok magyar kisebbségi (nemzetiségi) irodalmai nem egyszerűen a regionális hagyományokra támaszkodhatott. A történelmi Magyarországon valójában * Előadásként elhangzott 1993. október 22-én, a Nyitrai Tanárképző Főiskola Hungarisztikai Tanszékének tudományos értekezletén.
