Irodalmi Szemle, 1994
1994/2 - Z NÉMETH ISTVÁN: Buli van a túlsó parton
Z.Németh István A punk szeme előtt lepergett az egész élete, a születésétől a haláláig. Megfigyelhette, most mintegy kívülállóként, hogyan lett a bájosan tipegő kis legénykéből egy „piszkos, cinikus állat”. Hát az lett! A pálinkásüveg láttán összefutott a szájában a nyál, legalábbis valami hasonlót érzett. Látta magát meg a szőke hajú nőt. — Wirklich?.. Moment... Aztán egy iszonyú csattanás. — Nos, meg vagy elégedve az életeddel? — hallott egy jóságos, szelíd hangot. Ám akárhogyan is forgatta a fejét, a hang gazdáját nem sikerült megpillantania. — Készen vagyok... — mormogott a levegőbe. — Nem, nem vagy te még készen — szólt a hang. — Nagyon súlyos bűnt követtél el azzal, hogy eldobtad magadtól az életet. Ragyogás várt volna, siker, tizenhét könyv, Madách-díj, Fábry-díj, Duba-díj, Grendel-díj, Nobel-díj, Lovicsek-díj, nyugdíj... — Teszek rá! — mondta indulatosan a punk. — Mit ér az egész, ha a kassai ipari iskolában nem terjeszthettem a novelláskötetemet? Később a terjesztők is fütyültek rá, hozzájut-e minden olvasó sziporkázó gondolataimhoz... — A kassaiakra járványt küldtem — mondta az Úr. — A terjesztők egytől-egyig tönkrementek. Mit tehettem volna még érted? — Azt a szőke hajú libát megtölthettem volna... — mélázott a punk. — Nem lett volna célszerű — sóhajtott a hang. — Vírushordozó volt szegény gyermekem. Most egy nyugat-berlini klinikán fekszik... — Az más — nyugodott meg a punk. — Akkor meg van bocsájtva, öreg! — Köszönöm — dadogta az Úr meghatódva. — Úgy döntöttem, rögtön kapsz egy újabb lehetőséget, hogy híres író legyen belőled. Amíg a részleteket megtervezzük hű angyalaimmal, sétálj egyet ezen a túlsó parton. — All right — egyezett bele a punk. — Aztán van-e itt buli? — Meghiszem azt! — hallatszott a hang. — Itt van csak igazán... A punk felállt. A táj lassan világosodni kezdett, mindent ragyogó fényesség töltött be, a fák, a virágok, a füvek ezernyi színárnyalatban pompáztak. Vasúti síneknek nyoma sem volt. Pillangók röpdöstek mindenfelé. A púnknak egy dalszöveg jutott az eszébe a Zöld Orrhörgöny nevű alternatív zenekartól: Odaát, a túlvilágon, tarajos angyalok hagymaszagút lehelnek rám, én meg odavagyok Fekete cuccokban döngölik a rakenrollt mennybéli Vúdsztokk még úgysem volt Gyorsan odébbhessegette előző életének emlékfoszlányait. Ekkor arra lett figyelmes, hogy valaki áll mellette. Novella. Szűk a te életed arra, hogy Földnek és Égnek titkaid kutasd. Feleséged, lám, csak a Te zsebeid tartalmára kíváncsi. Én hallgatok. MINDEN VAGYOK. Gyufaskatulya, vécékulcs, pizsamagomb. A Világiélek megtartó derűje borul rám, s lágyan simogatja a szakállamat. Türelmetlenségem elszáll a füsttel, ami cigarettám rejtélyes, sötét mélységeiből hirtelen nap-
