Irodalmi Szemle, 1994
1994/12 - ÁRGUS - E. FEHÉR PÁL: Milo Urban gyónása
árgus száma végtelen. Közös viszont létük végtelensége, a forma imperatívusza, a lekerekítési kényszer. A Forma megsértése konfrontációk, robbanások segítségével — ez az alkotói lehetőségek kitágításának módja — mondja Gomb- rovicz — a jövő emberének lehetősége. Ő is felhasználja a Formát, pontosabban annak paródiáját, de mindig kívül helyezkedve rajta. Az Éretlenség, az ifjúság rossz, alsóbbrendű — írja Gombrowicz —, mégis szép, hisz el kell nyernie az erősebb, az ügyesebb kegyét. A báj és a szépség a nő, a gyermek, a gyengébb lény fegyvere, s ebből következik, hogy: „a Szépség alsóbbrendű”. Nem tökéletes, nem unalmas harmónia, hanem vad feszítőerő. S az ember? „ Tökéletességre vágyik, de fél tőle, mert tudja, hogy az a halál. Nem akarja a tökéletlenséget, de vonzza, mert az az élet és a szépség”. Nyakatekert? Az első eszmefuttatás végpontja egyfajta furcsa strukturalizmus, amely mellőzi a logika kategóriáinak alá- és fölérendeltségi viszonyait, a másodiké az esztétikai és biológiai alapfogalmak egymásra vonatkoztatása egy zárt metafizikai rendszerben. Valóban? Nem, nincs igazam. A mérce: mindennek poétikai megvalósulása alkotásaiban. És itt érkeztünk el oda, ahol meg kell állnunk. Hisz Gombrowicz Testamentuma valójában kétségbeesett felkérés a táncra: olvassuk újra műveit, most már kommentárjaival, önolvasataival együtt. Naplóbeli énjével együtt szenvedjük végig mi is az emigráció éveit, a tudálékos vitákat a kelet-európai létről meg a kommunizmusról? (Ezzel van tele minden folyóirat itt nálunk, Európa perifériáin is.) Ne! Olvassuk a műveit! Nemhiába sorolja be a halálát érző író a halál- és tudásproblémák, a festészet- és az irodalommeghatározások, az írásmű és a művész kapcsolata a középeurópai paradoxonok, a kritikusok és strukturalisták okvetetlenkedései közé regényeit és színműveit — időrendben, a könyvcímeket fejezetcímekké emelve, titkokat és melléfogásokat a címek alá gyűjtögetve: Serdülőkori emlékiratok, Yvonne, Ferdydurke, Esküvő, Transz-At- lantik, Napló, Pornográfia, Kozmosz. Gombrowicz valóban Testamentumot ír: végrendelkezik, örökül hagy, hagyományoz. Megzabja önnön folytonosságát és folytathatóságát. E. FEHÉR PÁL Milo Urban gyónása Milo Urban: Na brehu krvavej rieky (A véres folyó partján — Slovenský spisovateľ, 1994) Milo Urban 1927-ben huszonhárom évesen robbant be a szlovák irodalomba. Az első világháború idején játszódó Az élő ostor című regénye (amely Sándor László fordításában egy évtizedes késéssel magyarul is megjelent) a szlovák szegénység világát mutatta be hatalmas expresszivitással. A fiatal író azokért a kiszolgáltatott kisemberekért emelt szót, akiket a hatalom és a háború mindenüktől megfosztott. A történelem falujuk hagyományos rendjét is szétrombolta, és semmit sem tudott adni helyette. A regényt a katolikus szlovák értelmiség és a baloldal egyaránt lelkesen fogadta. A szerzővel voltaképpen az ismétlődött meg, ami korábban magyar példaképével, Szabó Dezsővel: nyelvi erejét erkölcsi szilárdságnak, radikaliz
