Irodalmi Szemle, 1994

1994/12 - ÁRGUS - NÉMETH ZOLTÁN: Irodalmi testamentum (Witold Gombrowicz könyvéről)

NÉMETH ZOLTÁN

Irodalmi testamentum

Witold Gombrowicz: Testamentum (Pesti Szalon Könyvkiadó, 1993; fordította: Pálfalvi Lajos)

„Szeretném,...ha beszélgetéseink egyfajta kalauzzá válhatnának műveimhez... ”

— mondja Gombrowicz Dominique de Rouxnak, s valóban, a Testamentum című könyv bevezetés is Gombrowicz életművéhez. Ez a könyv az a ritka pillanat, amikor az író a saját alkotásait vesézi ki (hisz e beszélgetéseket végül is Gombrowicz írta meg, de Roux jegyzetei alapján). Mégsem ez a gesztus adja e könyv nagyszerű erejét.

Kezdjük az elején. Életrajz váltakozik itt lélek- és jellemrajzzal. Megtudjuk, hogy Gombrowicz előkelő köznemesi származása nemcsak felületi motiváció volt az életében — a kifogástalan modorú, se hal, se hús, félénk de provokatív fiatalember Gombrowicz lényének egyik lényeges szegmentuma volt. Az írással szégyenlősen kacérkodó, de ateista en- tellektüel a függetlenség és őszinteség igézetében élt. Miközben körülményesnek, hülyének érezte magát, Kantot, Schopenhauert, Nietzschét, Montaigne-t olvasta — ez volt létezésének második összetevője. A harmadik pedig az abnormális, patologikus hajlamokkal megvert külvárosi csavargó, az alacsonyabbrendű- ség elementaritásával nyűgözött vad lény.

Majd az érettségi, aztán tanulmányút Párizsban, joggyakornok otthon, és elbeszélések, novellák, az első kötete — a Serdülőkori emlékiratok, majd a címkék, hogy: mesterkélt, érthetetlen, éretlen, s erre részéről a csattanós válasz a Feydur- ke, aztán e könyv ellenpólusa — a fasiszta és kommunista „hitbeszervezés”, és Bruno Schulz barátsága, és közben mindig, mindig Lengyelország, amely persze nem oldott meg számára semmit. 1939 augusztusától pedig a sors huszonhárom évre az argentin pampákra vetette. Lengyelország pedig elsüllyedt, két nagyhatalom tengerének Atlantiszaként.

Az irodalom szalonközpontjaitól távol, ahol az európaiság még erősebben volt érzékelhető, a világ perifériáján, bányászta ki magából a harmadik énjét, teremtette meg az antilengyel homun- kuluszát. írhatott bármit, még jó húsz évig dolgozhatott látatlanul, beszélhetett a falnak. Véleménye a kortársakról sznobok számára kötelező olvasmány kell, hogy legyen: Borges művészete csak irodalom, Proust és Sartre a francia kultúra hanyatlásának példái, mert a mesterkéltséget képtelenek ellensúlyozni könnyedséggel és frissességgel, a no- veau román minden kritikán felül áll, hisz annyira unalmas, hogy olvashatatlan, s így a kritikájáig senki sem jut el stb., stb.

Gombrowicz szójátékainak két fókusza a Forma és az Éretlenség. A bennünk és a körülöttünk, illetve köztünk oszcilláló formák világa hozza létre a teljességet, az átalakulást, a robbanást, a szabályt... A formák kombinációinak