Irodalmi Szemle, 1994
1994/12 - NYELV ÉS LÉLEK - KONTRA MIKLÓS: Szubjektív megjegyzések a magyar nyelvi tervezésről
Szubjektív megjegyzések.. Lanstyák István. 1993. Diglosszia és kettősnyelvűség. Kétnyelvűség I. évf. 1. szám: 5—21. Melaj Erzsébet. 1994. „A veszteségek érdekelnek” Kassai beszélgetés Péntek Jánossal, a Kolozsvári Egyetem Magyar Nyelv és Kultúra Tanszékének vezetőjével. A Hét, 39. évf. 18. szám [1994. április 29.]: 6—7. Napló Szabadelvű hetilap. 174. szám, 1993. szeptember 1., 16. lap., Szabadka. Pais Dezső. 1954. Elnöki zárószó. A Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának Közleményei VI: 111—115. Szabómihály Gizella. 1993. Nyelvhasználat és szociális háttér. Hungarológia 3 (= A Nyitrai Nemzetközi Nyelvészeti Konferencia Előadásai [1992. szeptember 17—18.]): 59—72. Nemzetközi Hungarológiai Központ, Budapest. Szépe György. 1984. Jegyzetek a nyelvi tervezésről és a nyelvpolitikáról. Általános Nyelvészeti Tanulmányok, XV: 303—329. Szőcs István. 1994. Szélsőséges jegyzetek. Helikon, IV. évf. 3. szám: 4—5. Trudgill, Peter, 1992. Introducing language and society. London, Penguin Books. Jegyzetek 1. A cikk eredeti címe az ártalmatlan Jegyzetek a magyar nyelvi tervezésről volt. 1993 tavaszán az Indiana Egyetem campusán, a távoli Bloomingtonban eljátszottam azzal a gondolattal, hogy cikkem megjelenése esetleg azt a vádat eredményezi majd bizonyos körök részéről, hogy én „le akarok választani ötmillió magyart a nemzet testéről”. Az akkor már Chicagóban és Budapesten szerkesztett Szivárvány alapító szerkesztőjének, Mózsi Ferencnek elküldtem Chicagóba ezt a tréfának szánt címet is. A lap interkontinentális szerkesztése nem volt épp zökkenőmentes akkoriban, így a házi használatra szánt tréfa cikkem címeként kinyomtatva megjelent. A várt sajtótámadások elmaradtak, Szabadkán és Kolozsváron azonban pozitívan reagáltak írásomra (a szabadkai Napló részleteket közölt belőle, Szőcs [1994:4—5] pedig dicsérőleg írt róla). 2. Ez az írás a 7. Élőnyelvi Konferenciára készült, amit Nagymegyeren rendezett meg a Szlovákiai Magyarok Anyanyelvi Társasága 1994. Október 14—15-én. 3. Mármint: a köznyelv leszivárgása a nyelvjárásokba. 4. A kettő ritkán azonos. A nyelvművelők jelentős része semmilyen nyelvtudományi kutatást nem végez. A magyar nyelvművelést — szerintem nem épp igaztalanul — van, aki olyan katonához hasonlítja, aki nem tölt, csak lő. 5. Ilyenek például Lanstyák István és Szabómihály Gizella vizsgálatai, pl. Szabómihály (1993). 6. Ez nem kitalált példa, egy nyelvész mondta néhány éve nyilvános szakmai előadásában. 7. Mérhetetlen számú sajtóhiba teszi ezt a kötetet használhatatlanná. A hibák sajnos olyanok, hogy az egész kötettel szemben támasztanak jogos bizalmatlanságot. Aki ebből a könyvből idéz, nem tudhatja, hogy a szerző eredeti szövegét vagy annak gondatla-