Irodalmi Szemle, 1994
1994/12 - NYELV ÉS LÉLEK - KONTRA MIKLÓS: Szubjektív megjegyzések a magyar nyelvi tervezésről
Kontra Miklós nul rögzített és korrigálatlan torz változatát idézi-e. A Nemzetközi Hungarológiai Központ e kötet kiadásával két dolgot bizonyított: 1. annyira szívén viseli a határon túli magyarság ügyét, hogy a nyitrai konferencia kötetét kiadja, de 2. annyira nem, hogy ezt az elemi publikálási szabályok és illem betartásával, illetve a konferencia résztvevőinek és az olvasóknak minimális tiszteletével tegye. 8. „diglossia (1) A term associated with the American linguist Charles A. Ferguson describing sociolinguistic situations such as those that obtain in Arabic-speaking countries and in German-speaking Switzerland. In such a diglossic community, the prestigious standard or ’High’ (or H) variety, which is linguistically related to but significantly different from the vernacular or ’Low’ (or L) varieties, has no native speakers. All members of the speech community are native speakers of one of the L varieties, such as Colloguial Arabic and Swiss German, and learn the H variety, such as Classical Arabic and Standard German, at school. H varieties are typically used in writing and in high status spoken domains where preparation of what is to be said or read is possible. L varieties are used in all other contexts. (2) Ferguson’s original term was later extended by the American sociolinguist Joshua Fishman to include sociolinguistic situations other than those where the H and L varieties are of the same language, such as Arabic or German. In Fishman’s usage, even multilingual countries such as Nigeria, where English functions as a nation-wide prestige language which is learnt in school and local languages such as Hausa and Yoruba are spoken natively, are described as being diglossic. In these cases, languages such as English are described as H varieties, and languages such as Yoruba L.” (Trudgill 1992: 27) 9. Pléh Csaba személyes közlése. 10. Szilágyi N. Sándor, aki kitűnő törvénytervezetet publikált a Korunk 3. számában, olyan nyelvész, aki nem idegenkedik a politikától. E dolgozat egy korábbi változatát volt szíves elolvasni, s e részhez a következő megjegyzést fűzni: „Nem az a baj, ha a nyelvész politizál. Illetve: ez csak neki baj, nem a nyelvészetnek. Pl. Chomsky folyton politizál (s milyen szellemesen!), de attól nem szűnik meg nyelvésznek lenni. Ugyanis nem a nyelvészetben politizál — s ez a lényeg. En inkább valahogy így gondolnám: Nyelvi kérdésekről szólva a nyelvész ne politikai, hanem nyelvészeti érveket használjon. Tanácsot adhat politikusnak, de ezt is csak úgy teheti értelmesen, ha előbb szigorúan szakmai eszközökkel és érvekkel megalapozza a maga szakmai véleményét. A szakmán belül azonban ne politizáljon, mert ezzel saját megállapításainak szakmai hitelét teszi kockára. ” 11. „Lanstyák István és társai nem tartják reális veszélynek a nyelvi különfejlődést az utódállamok magyarsága esetében. Most már én sem annyira a különfejlődéstől, mint inkább a különfejlesztéstől tartok” — írja Jakab (1994:57). Azt is közli olvasójával, hogy nem elemezheti itt részletesen a szerző [értsd: Lanstyák, K. M.] állításait, és nem is áll szándékában külön írásban reagálni rájuk [...], csupán egy-két megjegyzését szeretné érinteni. (1994: 54) Pedig én személy szerint kíváncsi lettem volna, Lanstyák mely publikált cikkének melyik mondataiból következtet Jakab a különfejlődés veszélyének ba- gateilizálására és a különfejlesztés szándékára. De ha nem elemzi részletesen vitapartnere állításait, ha megspórolja annak bemutatását, hogy vitapartnere mely szövegrészéből következtet arra, amire, akkor inszinuál. A szelektív olvasás és értelmezés nem csak Jakab sajátja: Deme (1994:84) is elismeri ezt saját magáról, amikor kijelenti:
