Irodalmi Szemle, 1994
1994/12 - NYELV ÉS LÉLEK - KONTRA MIKLÓS: Szubjektív megjegyzések a magyar nyelvi tervezésről
KONTRA MIKLÓS Szubjektív megjegyzések a magyar nyelvi tervezésről Bevezetőül 1992 őszén felkérésre írtam egy cikket angolul a magyar nyelvi tervezésről (Kontra 1992a). Ennek magyar nyelvű, némileg átdolgozott változata — egy szerencsétlen véletlen folytán1 — Hogyan válasszunk le ötmillió magyart a nemzet testéről?! címmel jelent meg a következő év derekán (Kontra 1993; válasz rá: Kemény 1993). Elmásult című írásom egyik gondolata az, hogy magyar nyelvi tervezés gyakorlatilag nincs, így nem csoda — teszem hozzá most —, hogy 1994-ben sincs említésre érdemes magyar nyelvpolitika. Nyelvpolitikai tárgyú írások ugyan időnként megjelentek már (pl. Szépe 1984, Herman 1985), de ezek jószerint a külföldi szak- irodalom hazai ismertetései voltak, némi „kitekintéssel” a hazai és más népi demokratikus országok viszonyaira. Anekdotába illik, de megtörtént: a kései Kádár-kor Magyarországán volt egy-két olyan államilag finanszírozott kutatás, amely bürokratikus besorolása szerint nyelvpolitikai témával foglalkozott. Az egyik ilyen „kutatás” vezetője egy nyilvános beszámolón 1990-ben azzal magyarázta ki semmittevését, hogy időközben kutatása tárgya, a szocialista nyelvpolitika megszűnt. Szomorú valóság: a magyarok egyharmada Magyarországon kívül él, magyarságuk megtartása csak nyelvük megtartásával lehetséges, de nincs semmilyen magyar nyelvi tervezés, nincs állami nyelvpolitika sem. A magyar tudomány adósa nemzetének, a politikusok pedig sötétben tapogatóznak. Ilyen körülmények között a nagymegyeri konferencia2 résztvevői elé mélyenszán- tó gondolatokat vagy pláne valamiféle elvi alapvetést nem tehettem. Helyette egykét olyan apró megjegyzést ajánlok mindannyiunk figyelmébe, amelyek, ha valamivel, trivialitásukkal provokálhatnak további véleményeket. 1. Ne tulajdoníts magadnak (túl) nagy jelentőséget! Van egy nagy hagyományra visszatekintő felfogás, amely szerint a magyar nyel-
