Irodalmi Szemle, 1994
1994/12 - TURCZEL LAJOS: Szalatnai Rezső (1904 — 1977)
Turczel Lajos sebb anyaggal és módosított címmel (Két hazában egy igazsággal) újra kiadták. Ami az 1945—48 között írt cikkeinek többségét illeti, azok eredetileg a magyarországi sajtóban, s ott főleg az Új Otthonban jelentek meg. Ezt a lapot az átmenekült és kitelepített szlovákiai magyarok lapjaként hozták létre. A kritika és publicisztika mellett Szalatnai szórványosan a szépirodalomban is tevékeny volt. A 20-as évek és a 30-as évek első felében a sajtóban elég sok verse jelent meg, de saját verskötetet sohasem adott ki. A fentebb említett 1937-es Új magyar líra antológiában viszont az ő alkotásai is szerepeltek. Szolid színvonalú realista költészetén az expresszionizmus stílushatása érezhető. Magyarországi éveiben két regényt is írt. A tudománynépszerűsítés regényműfajában megalkotott Kempelen, a varázsló című 1957-es kiadású műnek a hőse, Mária Terézia kedvelt gazdasági és közigazgatási szervezője, a tudományos kutatóként és feltalálóként is kiváló Kempelen Farkas. A másik mű (Elindultunk és visszatértünk, 1982) önéletrajzi jellegű, s benne a szerző gimnazista éveinek regényesített élményei elevenednek meg. A cselekmény az első világháború vége felé kezdődik, és az államfordulatot követő évben fejeződik be. A színhely a morva határhoz közel fekvő kisváros: Óvárad, melyben könnyű felismerni az író gimnáziumi városát, Szakolcát, noha se Gva- dányira, se Juhász Gyulára nem történik utalás. Szalatnai a háborús viszonyok között is mozgalmas diákéletről és városi s részben családi hátteréről szuggesztív képet nyújt, s nemcsak a tanárok és a kisebb számú magyar nemzetiségű diákok hazafias aggodalmát és a hazavesztés után érzett fájdalmát mutatja be objektíven, hanem a szlovákok jogos hiányérzeteit és az államfordulat fölött érzett örömüket is. Ezt az ifjúsági regénynek tekinthető művet egy nagyobb regényírói gyakorlattal nem rendelkező, de bölccsé érett idős író alkotta meg. A tanár alakjai egytől egyig jól megformáltak, eredetiek, s az iskolát az új impérium kezdetén elözönlő cseh tanférfiak között hašeki figurák is vannak. A diákalakok is mind érdekesek és élet- hűek. Ilyen a két főhős is: Szalatnai diák alteregója, Rácz Pista negyedik osztályos gimnazista és Göncöl Ferenc kéményseprő segéd, de az ő szellemi-erkölcsi habitusuk szóbeli megnyilatkozásai helyenként túlstilizáltak. A regényt értékes, élvezetes és tanulságos alkotásnak tartom, s olvasása közben olyan klasszikus ifjúsági regények szellemét éreztem visszaderengeni, mint az Egri csillagok és a Légy jó mindhalálig. Szalatnai szorosabb értelemben vett irodalomtörténeti tevékenysége a Szlovák Állam idején bontakozott ki. A pozsonyi Toldy Kör füzetsorozatában két tanulmánya jelent meg (Juhász Gyula szakolcai évei, 1940; Móricz Zsigmond Szlovákiában, 1943), s valószínűleg akkor írta a később, 1954-ben kiadott Petőfi Pozsonyban című munkáját. Magyarországon aztán a Juhász Gyula-témát filológiailag igényes monográfiává fejlesztette (Juhász Gyula hatszáz napja, Bp. 1962), s folyóirati tanulmányaiból két értékes írói potrégyűjteményt is összeállított (Magyar írók nyomában, 1967; Arcképek háttérben hegyekkel, 1969). Ebben az időben adta ki A szlovák irodalom története és A cseh irodalom története című munkáit is. Itt említem meg, hogy a 30-as években a pedagógiai irodalomban és a várostörténetben is tevékeny
