Irodalmi Szemle, 1994

1994/12 - TURCZEL LAJOS: Szalatnai Rezső (1904 — 1977)

Turczel Lajos

tett, s az eredeti családneve Ráchel volt. Édesapja 1918 előtt csendőrként szolgált. Gimnáziumi tanulmányait Szakolcán, a bölcsészeti tanulmányait pedig Pozsonyban végezte el. 1934—1944 között a pozsonyi magyar gimáziumban tanított. A Sarló alapító tagja, és balratolódásának egyik sugallója volt, de a kommunista párthoz való csatlakozást a mozgalom derékhadával és több patrónusával együtt ő is helytelenítette. Vezetőségi tagja volt a hivatalosan Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaságnak nevezett Masaryk Akadémiának. A fasiszta Szlovák Állam idején számos antifasiszta cikket írt, s hatósági zaklatásokat és rövid fogházbüntetést szenvedett el.

Kisebbségi helytállásának legfőbb ideje a szlovákiai magyarság 1945-ös jogfosztása idején jött el. Hagyatékának vizsgálói, Molnár Imre és Tóth László olyan dokumentumokat tártak fel, amelyek azt bizonyítják, hogy a kilátástalanságba taszított kisebbségünk hősies védelmezője volt: a szlovák és magyar hatóságoknál és államférfiaknál többször interveniált, Fábry röpiratához, A vádlott megszólalhoz hasonló védőiratot, memorandumot készített, s folyamatosan szervezett segélyakcióival és egyéni jogorvoslások kiharcolásával százak szenvedéseit enyhítette. Mikor aztán a csehszlovák kormány által szovjet segítséggel kikényszerített magyar—szlovák lakosságcsere a befejezéséhez közeledett, akkor ő is Magyarországra távozott. Áldozatos munkáját a Rákosi-rezsim nem becsülte meg, s méltatlan mellőzésekben és üldözésekben volt része. Nyugdíjazásáig a budapesti Egyetemi Könyvtár tudományos munkatársaként működött, s 1977-ben 73 éves korában hunyt el.

Publikációs tevékenysége már gimnazista korában nagymértékben kibontakozott. Akkor és egyetemi éveiben főleg A Mi Lapunk című híres losonci cserkészlapban, valamint az 1927—32 között fennálló pozsonyi napilapban, a Napban publikált, s a forrongó egyetemista ifjúsági mozgalom egyik irányítójaként a középiskolás, cserkész- és egyetemi ifjúság szellemi, erkölcsi, társadalmi orientálása és aktivizálása volt a fő célja. 1932—38 között már számos hazai, magyarországi és erdélyi lapnak volt munkatársa. (A Reggel, Magyar Újság, Magyar Figyelő, Magyar írás, Fórum, Új Szó, Nyugat, Századunk, Korunk stb.), s publicisztikai írásaiban főleg a kisebbségi szellemi élet (irodalom, sajtó, iskolaügy, tudomány, művészet) fejlődési problémáival foglalkozott. írásaiból 1932-ben Van menekvés címmel egy kötet is megjelent, s az a Sarló „lecsatlakozásáról” folytatott heves viták egyik fő célpontja lett. A kommunista mozgalomhoz pártolt sarlós vezetők közül főleg Jócsik Lajos támadta az árulónak bélyegzett Szalatnait, de három-négy év múlva már ő is elítélte az elhamarkodott mozgalmi fordulatot.

1932—38 között Szalatnai irodalmi munkásságának csúcsát a kritikái jelentették. A már említett Irodalmi menetrend Szlovenszkón című tanulmánya a kisebbségi irodalmunk alakulásáról készített első irodalomtörténeti igényű és értékű összefoglalás volt, s irodalomtörténeti érvényük van azoknak a terjedelmes elemző írásainak is, amelyeket a lírai élvonal néhány tagjáról, Győry Dezsőről, Vozári Dezsőről és Forbáth Imréről közölt. Szigorú objektivitásra, komplex módszerre és szövegközpontúságra törekvő kritikus volt, s az impresszionista jellegű vagy életrajzi adatokra