Irodalmi Szemle, 1994
1994/12 - N. TÓTH ANIKÓ: Salamon király (novellaértelmezés)
Salamon király A negyedik ív az alkotásé. Anna mindent megtapasztalhatott már, mit halandó nő megtapasztalhatott, az élet értékeinek teljében kéri meg őt férje egy nagy munkára: fesse meg Salamon királyt pergamenre a felső ablakhoz. Anna ennél többre nem vágyhatott, hiszen a felső ablakok a kiváltságosokéi voltak, a legjobb mesteremberek alakíthatták csak őket, az égi Jeruzsálem királyainak képeit. Anna megpróbálja úgy megrajzolni, ahogy a férje várta vissza a királyt (mert rendületlenül várja). Ismét furcsa csoda történt: a rajz három férfiról beszélt. Szőke haja a reimsi kőfaragót idézte, szakálla és válla Salamon királyt, a keze a férjét. Háromfajta szerelmet mintázott meg: az égit a kőfaragóban, a földi-égit Salamon királyban, a földit a férjében. A szerelemben Anna megtermékenyül. A sokfajta sugárzásból szerves alkotás születik. Gyónás ez is. A mű értékét fokozza, hogy a megvalósításban a férj is nagy részt vállal, különösen fontosnak tartva éppen ezt az ablakot. Tisztelettel adózik így a templomépítő Salamon királynak, s műgondja, mellyel a színeket válogatja, kifejezi a magasabb művészet iránti vágyát, a nyomhagyás óhaját. A mozaik részletei nem ébresztenek benne gyanút. Az ablak Anna zarándokhelyévé válik, ahol meghallgattatnak a könyörgések, s az imáknak mindig van foganatjuk. A gyönyörű alkotás — melynek csodájára jár a környék — egy őrült keze által megsemmisül. Belzebub főördög kísértésétől irtózva zúzza be az ablakot. Egyedül Anna nem sajnálja a kárba veszett művet, titkon érzi, így van rendjén. A csillag alakú üvegseben beáradó isteni fényben megtisztul, fellélegezhet. Nem véletlenül éppen Mária Magdolna legendája alatt imádkozik azért, hogy egész életében egy férfit szeressen. A gyónás újabb, nem szokványos formáját választja lelkének könnyítésére, még akkor is, ha igazában nem tartja magát bűnösnek. A történet csúcsívében a férjet látjuk, amint Szűz Mária képéhez igazítja hitvesét, s egy könnyed mozdulattal megbocsát Annának, hiszen a boldogságot meg kell bocsátani. Nem ellene elkövetett bűnként értelmezi az asszony cselekedetét, inkább megtiszteltetésnek: a nagy Salamon király elfogadja Annát, magáévá teszi, a templomépítő hagyomány magját ülteti el benne. Anna tehát kiválasztott, a hagyományt tovább kell vinnie s tovább örökítenie. E feladat végrehajtásához azonban feltétlen tisztaság kell. A férj tehát feloldja. Az első olvasásra talán sutának tűnő befejezés így kap értelmet. A feloldás könnyed, a szelíd feszültség megnyugszik. Az elbeszélés fő motívuma Salamon király. A cím vezérli a képzeteket. Ezúttal nem a bölcs Salamonról van szó, hanem a templomépítő Salamonról. Már a történet elején említésre kerül Anna mesterségről fogalmazott elmélkedésében. Salamon az arany nyaklánc attribútumával azon alakok közé tartozik, akiket a felső nagy ablakok illetnek meg. A templomépítő Salamon bukkan fel az építkezések körül, hiszen egy kerub fölébreszti halotti szunnyadásából, hogy megbizonyosodjék a francia földön épülő templomok gyönyörűségéről. A feltámadt király elégedett a látvánnyal. Annáék vacsoráján jeruzsálemi templomáról mesél. Közvetítő szerepe van tehát: a kultúra, pontosabban az építészet értékeire hívja fel a figyelmet, korról korra menti át a hagyományt, az értékrendet. „Személyes” jellegű közvetítő is egy
