Irodalmi Szemle, 1994

1994/12 - N. TÓTH ANIKÓ: Salamon király (novellaértelmezés)

N. Tóth Anikó

ben, hiszen a reimsi legény szerelmét végül ő vallja meg Annának, s jól megszervezett nászéjszakájukkal a reimsi legény nevében ő egyesül Annával. Bármennyire is valós, alakját mégis homály fedi, bibliai homály. Az ablaküvegen való megtestesülése is a motívumlánc egyik szeme. S mivel az ablakkal együtt alakja is megsemmisül, a valóságban meg nem történtté válik a „történet”. Ezért is beszélhet róla Anna minden felindultság nélkül, lelki békével.

Az ablak is jelentős motívum, nemcsak egyszerű kenyérkereseti lehetőséget biztosít a hősöknek, hanem az alkotás lehetőségét, kegyelmét, egyéniségük kiterjesztésének, kiteljesedésének esélyét. Ahogy Isten fénye a színes ablakon keresztül behatol a templomba, úgy észrevétlenül az emberi lélekbe is beköltözik alkotás közben, hogy megtisztítsa azt.

Tisztaság — a történet legjellemzőbb „tulajdonsága”. A narrátoré, a férjéé, a reimsi kőfaragóé, bizonyos értelemben még Salamon királyé is. Tiszták az érzelmeik, egymáshoz fűződő viszonyrendszerük, szándékaik. Tisztelik egymás egyéniségét (tisztaság és tisztelet egy tőről fakad!). A tisztaság vizuális megjelenítője a fehér virág, mely bokrosán terem Annáék kertjének végében. Ez a fehér virág szerepel a Tékozló fiú történetén, melynek rajzolása közben Annát tetten éri az ura, vagyis ekkor derül ki tehetsége (s tisztázódik megint egy rész kettejük életében). Ezt a fehér virágot nézegeti a reimsi kőfaragólegény is a kertben, miközben valószínűleg Anna után sóvárog, s bűnösnek tartott vonzalmától a Bölcs Szűz szobor kifaragásában tisztul meg.

Tisztaság — Cs. Szabó László kifejezéskészletének sajátossága. Mondatai letisztult formákként egyenletesen ívelnek a gótikus ívekhez hasonlóan, ugyanakkor díszesek, finoman csipkézettek, mint a fiatornyok kőcsipkéi. A történet simán halad előre a metaforikus novella követelményeinek eleget téve, a kisebb csodák (égi, föl- di-égi szerelmek, alkotások) nem billentik ki az egyensúlyból.

S amint Anna jólesően gondol arra, hogy a katedrális ablakain átszűrődő színek és fények társaságában élt apja, él ura, s fog élni fia, s így összekapcsolódik múlt, jelen és jövendő, ugyanolyan jó arra gondolni, hogy Cs. Szabó László egész életművével a kulturális értékek átmentésén fáradozott, s törekvése nem volt hiábavaló.