Irodalmi Szemle, 1994
1994/12 - Szilveszter az Irodalmi Szemlében - TŐZSÉR ÁRPÁD, Z. NÉMETH ISTVÁN, DUBA GYULA, A. SZABÓ LÁSZLÓ: Iro dalmi paró diák
Szilveszter az Irodalmi Szemlében emberi dolgokat, kit-kit meghagyván értelmében, mivel látja, hogy ez mindegy. De a totoposzi magyar irodalom létét nem is igen szükséges neki bizonygatnia, mert bizonyítják azt a Halotti Beszéd óta éppen elegen, nézzék csak, a minap is mit találtam egy pucufalvi ház padlásán. S ezek után előhúzott az asztalfiából egy derekas pergamentekercset, s látszott rajta, hogy részéről ezzel a totoposzi magyar irodalom ügye véglegesen le van zárva. Tariménesék pedig, miután kiszédelegtek Kantakuci Kutyakaparó-szerű kastélyából, széthengergették a penészes pergamentekercset, s látták, hogy holmiféle versezetek és románkák vagynak rajta, szakvéleményezésre átadták az egészet Tariménesnek. A vadember tehetetlen mérgében s a civilizált világban csalódva még aznap visz- szautazott a kirakaduhui szőlőhegyre, ahol hamarosan megválasztották a kirakadu- hui avantgárd mítoszok és a szőlő védőszentjének. Ezzel a Tariménes-féle expedíció feloszlott, s a különítmény egyéb tagjai is fellélegezve hazatértek. U. i. A titokzatos tekercs Tariménes 1811-ben bekövetkezett halála után a Tarimé- nes-rokonság kezébe került. Nehéz lenne kinyomozni, hogy az azóta eltelt csaknem kétszáz év során a lelet milyen kerülő utakon jutott a Tariménesek leányági leszármazottainak, az L-i Olsavszky családnak a birtokába, az viszont ismert, hogy EL, a jeles totoposzi magyar író, 1981-ben a ma is álló L-i Olsavszky-ház beomlott kútjában lelte meg a ma már felbecsülhetetlen értékű kéziratot, s a benne foglaltakról megállapította, hogy eredeti Anjou-korabeli totoposzi magyar irodalmi alkotások A felfedezés után pedig a verseket és a prózai írásokat közlés céljából az akkor még egyetlen totoposzi irodalmi folyóirat, az Irodalmi Szemle rendelkezésére bocsátotta. A normalizált diktatúra éveiben a kézirat közzétételére azonban természetesen gondolni sem lehetett, ez a megtisztelő feladat a kései utódokra, ránk maradt. S ha most a tekercs tartalmát, ezeket a fölöttébb izgalmas irodalmi műveket a nagyközönség elé bocsátjuk, azzal a meggyőződéssel tesszük, hogy ezzel kielégítjük Gigásbangocibumbujpulujhurculujbüszkülüjki- kiriposzidoszi és a kirakades kétszáz éves kíváncsiságát, s egyúttal kellőképpen bebizonyítjuk, hogy totoposzi magyar irodalom pedig mindig is élt, mindig is él, s mindig is élni fog. Zsén Agy Lajos a pásztor éneke gyere te zsél látom elfáradtál hosszú utadon ülj ide mellém elmélkedjünk együtt
