Irodalmi Szemle, 1994
1994/12 - Szilveszter az Irodalmi Szemlében - TŐZSÉR ÁRPÁD, Z. NÉMETH ISTVÁN, DUBA GYULA, A. SZABÓ LÁSZLÓ: Iro dalmi paró diák
Szilveszter az Irodalmi Szemlében a tavaszi szellőt telekacagó lányokról tudom te is elepedsz Merilin mosolyáért te Merlin által elvarázsolt tiszta gyermek gyere most rendet csinálunk efene nagy világban hogy hálás legyen neked az utókor a világ legjobb költőjének hogy megváltotta őt néhány pici sorral jaj hagyjál pásztor nem való már nekem a blúzok mögé kukucskálni hol szemérmetlen nagy mellek ringnak én egy civilizált világban élek hol díjbeszedők vannak meg gázóra-leolvasók és van lakbér és a villany is sokba kerül ám és a költőt nem vigasztalja semmi csak a szesz babérkoszorúját rég a zaciba csapta már haja megritkult s gondjai egyre szaporodnak nem ülnek az ágya mellé ragyogó szemű angyalok csak a macskák nyávognak egyre az ablaka alatt böjtöl hát s a templomok kupolájára gondol s a hold udvaráról Udvaros Dorottya jut eszébe fene tudja miért gyere te zsé! lépj át óvatosan a huszadik századon mint egy édesen alvó meghámozott lótetemen fogaid közül boszorkányok és tündérek szavát hozza a szél ujjaid közé szabadverseket tekersz ne gondoljunk most a hálátlan szétszéledt nyájra felröppenünk a legmagasabb csillagra meglásd most karácsony van hát sírj mint egy gyermek abroszba potyogó könnyeidet elárverezi a szél nem tudom nem tudom nem tudom mit kéne még eljátszanom nektek e kopott színpadon a szívemet láttátok hiszen megmutattam de lecsupálódtam barátaim karcsú és kopasz vagyok lefekszem két cigarettacsikk közé járjatok hát lábujjhegyen körülöttem vagy zárjátok rám a háromcsillagos éjszakát az apostol álmos de hajnalban látomásai lesznek s a szüzek puha tompora remeg kacajától
