Irodalmi Szemle, 1994
1994/12 - Szilveszter az Irodalmi Szemlében - TŐZSÉR ÁRPÁD, Z. NÉMETH ISTVÁN, DUBA GYULA, A. SZABÓ LÁSZLÓ: Iro dalmi paró diák
IRODALMI PARÓDIÁK Tőzsér Árpád Tariménes utazása a totoposzi magyar irodalomban Tariménesék totoposzi utazásának száznegyvenkettedik napján a kirakades, a vadember megláta két öregedő bikát, amint azok egymást erősen öklelék, s öklelés közben mindkettőnek kilóg a kimerültségtől a nyelvezete. Az egyiknek jó vérmes népi nyelvezete, a másiknak valamivel halaványabb urbánus nyelvezete vala, de valójában mindkettő bömbölése a hontfüzesbarsi dialektusra hajazott. Kérdi a vad, vajh arénába került-e, s hogy a két tórót mért nem próbálják szétválasztani. Ám Trézéni, a mindentudó miniszter gyorsan megmagyarázá neki, hogy azok ott nem bikák, hanem totoposzi magyar írók, s azért öklelik egymást, mert írni már réges- régen elfelejtettek, mivel azonban Bessenyei György uram óta nem magyar író az, aki nem vetélkedik a nemzet előtt, hát ők imigyen vetélkednek. A vad viszont nem tudta, hogy mi az az író, s így Trézéni azt találta neki mondani, hogy az író olyan bika, amelyik az irodalomnak nevezett arénában öklelőzik. Erre a gyanútlan kirakades megjegyezte, hogy a javakban szegény Totoposznak valószínűleg nincs irodalma, azért kénytelenek itt a bikák az utcán öklelőzni. Mire Trézéni azt felelte, hogy ez a kérdés nem is olyan egyszerű, mert úgy húsz évvel ezelőtt egy Gigásbangocibumbujpulujhurculujbüszkülüjkikiriposzidoszinevűtotoposzi író megkérdezte, hogy Van-e hát totoposzi magyar irodalom?, s azóta a kérdés irodalma már nagyobb, mint maga a totoposzi magyar literatúra. De ha a nagyra becsült kirakades biztosat akar tudni a dologról, kérdezze meg Dukaszvellériposzit, az új minisztert, ő ugyanis (mármint Trézéni) nemrég lemondott a bársonyszékről, s most már csak exminiszteri minőségben kísérgeti Tariméneséket. Dukaszvellériposzit a totoposzi rádió Szombat délután című műsorában találták meg Tariménesék. Két barbiermeister a bajúszát stuccolta, ő meg közben a Nagy Larousse-t tanulmányozta. Azt szerette volna kihámozni belőle, hogy Riszard Nycz, a híres dekonstruktivista irodalomteoretikus vajon ingus volt-e, vagy lengyel, s hogyan kell tulajdonképpen a nevét kiejteni. Végül is — biztos, ami biztos! — betű szerint ejtette, s éppen a „ez” betűnél tartott (amit a lengyelek természetesen „cs”- nek ejtenek, de Dukaszvellériposzi „c”-nek ejtette — a szerk. megjegyzése), amikor szilveszter az irodalmi szemlében
