Irodalmi Szemle, 1994
1994/11 - ANDOR CSABA: Ki írta Az ember tragédiáját?
Ki írta Az ember tragédiáját? József) csak szűkszavúan írnak a Zalay családokról. A Madách család levelezésében találunk egy személyt, akit Madách sógora „Zalay Prefectus Assessor”-nak nevezett16, ő azonban aligha lehet azonos a levélíró által királyi ügyésznek írt Zalay Ferenccel; ez az életkorok vélhetően nagy eltérése miatt is gyakorlatilag kizárt. A foglalkozás és a Hont megyei származás miatt nyilván arról a Zalay Ferencről ír Ri- esz Mária, akinek nevét a Magyarország tiszti czím- és névtára 1886. évi kötetének 430. oldalán találjuk az Ipolysági Kir. Törvényszéknél mint királyi ügyészét. Érdekes a szabadságharccal kapcsolatos legenda is; a három barát (akik közül Madách Imre egészen bizonyosan nem fegyverrel a kezében a kezében, hanem más módon vett részt a szabadságharcban), az élve eltemetés lehetősége, Bory halála (ami ismét csak ellentmond a tényeknek). Ezek mind olyan motívumok, amelyek alapján a történet — bár e sorok írója a levélíró jóhiszeműségét nem vonja kétségbe — inkább néprajzi érdeklődésre tarthat tarthat számot, s a Madách-kutatást csak marginálisan érintheti. A legendát érdekes módon toldja meg a levélíró egy olyan másik legendával, amely még Madách életében — döntően a tömegtájékoztatás segítségével — kapott szárnyra, s amelyet még maga Madách cáfolhatott meg. Az „ikerdarabról” van szó, arról a rémhírről (mivel a kroabeli újságok terjesztették, így minden pejoratív jelentés nélkül, pusztán mint a hírek egy sajátságos típusát kell így minősítenünk), amely szerint Madách Imre elkezdte volna írni főművének valamilyen értelemben a „párját”, „ellendarabját”, „antitézisét”, amelyre a Vasárnapi Újság egyenesen Az ember comoediája címmel hivatkozik (1863. dec. 6. 437. lap). Praznovszky Mihálynak mindmáig csak kéziratban létező monumentális gyűjteménye segítségével könnyen képet alkothatunk magunknak a rémhír jellegéről és terjedéséről.1 De nem ez volt az egyetlen, bizonyíthatóan a sajtó útján (is) terjesztett rémhír, amely még Madách életében s Madách Imrével összefüggésben elterjedt. Egy másik rémhír szerint Salgóvár romjain a költő tiszteletére majálist rendeztek volna a szépnem tagjai (Gombostű 1862. 13. sz. [febr. 12.] 398. hasáb; Pesti-Hölgy Divatlap 1862. 4. sz., 46. lap). Egyáltalán nem meglepő tehát, hogy Riesz Mária elbeszélésében több csodás motívum keveredik; vélhetően nagyapja is hírek és álhírek kusza ötvözetét hallotta, olvasta, s így vált, talán szándéka ellenére, maga is egy képtelen legenda hí- resztelőjévé. Mindezek után már csak az lehet a kérdés: ismerte-e Zalay Ferenc Madách Imrét, ill. Bory Lászlót. Sajnos egyik kérdésre sem ismerjük a választ. Ha azonban abból indulunk ki, hogy valamilyen mélyebb lélektani oka mégiscsak lehetett annak, hogy Zalay Ferenc ezt a hírt leszármazottjai révén „átörökítette”, akkor arra a következtetésre kell jutnunk, hogy legalábbis Bory Lászlót föltehetően ismerte, talán barátja is volt egy időben, s ezért lehetett enyhén szólva elfogult. Harsányi Zsolt levelezésében 56. sorszámmal szerepel az alábbi levél. Pécel, 1932. XI. 21. Nagyságos Harsányi Zsolt úrnak! Tudomásom szerint ön foglalkozik Madách Imre életrajzának összeírásával. Erre vonatkozólag már 20 évvel ezelőtt írtam egy levelet Beöthy Zsoltnak, aki azt ép-
