Irodalmi Szemle, 1994
1994/11 - ANDOR CSABA: Ki írta Az ember tragédiáját?
Ki írta Az ember tragédiáját? István) jegyzett kötelezvény is megvan a Madách-levéltárban. ” Majd a korábban már idézett rész után Palágyi így folytatja a jellemzését: „Bory László egyébként nem volt rosszindulatú ember, sőt inkább kedves, vidám cimbora, ki nagy könnyűséggel gyártotta a magyaros ízű rigmusokat és klapanciákat. Sztregován nem is volt még az a züllött ü ember, akivé gyarmati ügyvéd korában vált. ” Mindaz, amit Palágyi vagy akár a későbbi Madách-kutatók elmeséltek Bory Lászlóval kapcsolatban, végső soron nem ad magyarázatot arra, miért éppen róla terjedt el az említett legenda. Madách környezetében, s egyáltalán: Nógrád megyében majd’ minden nemes versfaragó is volt egyúttal (gondoljunk csak tehetségesebb barátaira: Lisznyai Kálmánra, Pulszky Ferencre, vagy a kevésbé tehetségesekre, Ma- tolcsy Györgyre, Szontagh Pálra, Sréter Miklósra), a rímfaragás tehát önmagában még nem ad magyarázatot az esetre. Annál kevésbé, mivel Bory László is a „költőknek” abba a népesebb csoportjába tartozott, akiknek valószínűleg soha egyetlen soruk sem jelent meg nyomtatásban; Szinnyei legalábbis nem ismer ilyen nevű szerzőt, ami elgondolkodtató. E sorok írója igyekezett kapcsolatot találni a különben roppant kiterjedt bori és borfői Bory családnak egy olyan tagjával, aki Bory István tiszttartó közeli rokona, s Böszörményi István (Losonc) segítségével 1991-ben sikerült is megtalálnia Bory István ükunokáját (Sándor nevű fiának a dédunokáját), a Pozsonyban élő Gracza Al- binné Bory Ilonát. A többszöri levélváltás során végre fény derült néhány érdekes körülményre. Ami talán a legfontosabb: az idős hölgy nem ismerte a Bory-mítoszt, ami annyit jelent: az a kézenfekvő lehetőség, hogy az érintett családja lett volna a terjesztője a mítosznak, gyakorlatilag kiesik. Ugyanakkor a Bory családdal kapcsolatban néhány fontos adatra fény derült. így arra, hogy a református család Diósjenőről származott. Valóban: a későbbi tiszttartó Boiy István és Kemény Krisztina Diósjenőn kötöttek házasságot 1817. május 12- én, ahol a vőlegény az anyakönyvi bejegyzés szerint helybeli nótárius volt, s ott született két gyermekük is, Bory László (1818. május 31-án keresztelték) és Bory Lajos (1820. december 12-én keresztelték).10 (A későbbiekben még több fiuk születik, így Bory Miklós és Bory Sándor egészen bizonyosan az ő gyermekük, nem kizárt azonban, hogy a Nógrádban és Hontban élő több Bory Károly nevű személy közül az egyik [vélhetően a Losoncon 1824-ben anyakönyvezett] ugyancsak az ő gyermekük.) Azt, hogy pontosan miért s milyen körülmények között kerültek Sztregovára, nem tudjuk, azt azonban igen, hogy Bory Lászlóba Madách Imre nénje, Anna szerelmes volt egy időben, s a legidősebb testvér, Mária így fakadt ki egy édesanyjának írt levelében: „...én ugyan altig foghatom meg, ezt az egyéb erránt olly okos leánykái [Madách Annát — A. Cs.], hogy hogy nem tudja atál látni hogy Bory épen de épen nem neki való. [...] Minek is hozta az Isten Borit házunkhoz —1 Évtizedek múltán, 1861. december 8-án Majthényi Anna tudósítja unokáját Bory László haláláról: „ Mindennap áldom kedves jó Sogorod a ki oly rövid idő allat anyi jót tett általatok első hog}' Borsoditol meg szabadított. — Másodszor Bori Laczinak ingyen helyet szerzet, a ki szegény jó történt meg is halt. —”12 Az utalások megértéséhez nem árt tudnunk,
