Irodalmi Szemle, 1994
1994/11 - ANDOR CSABA: Ki írta Az ember tragédiáját?
Andor Csaba hogy a címzett sógora Károlyi László, aki a részegeskedő sztregovai nevelőnek, Borsody Miklósnak szerzett állást a Lőcsei Gimnáziumban, s úgy látszik, Bory Lászlónak is. Mindezen információk fényében már jóval világosabbak azok a motívumok, amelyek a Bory-mítosz kialakulásának kedveztek. Bory lászló személyében ugyanis adva volt valaki, aki nem csupán verselgető közeli ismerős volt (kis túlzással akár Madách barátjának is mondható), de aki a. egy időben „tanára” Madáchnak, b. bár történetesen másutt született, mégis falubélijének mondható, és c. közvetlenül a Tragédia megjelenése előtt meghalt. A kortársak, különösen a Boryt közelebbről ismerők, méltán elgondolkodhattak az eseten. Meghalt egy fiatal, tehetséges költő; ne firtassuk, ki és miért tarthatta tehetségesnek őt, fogadjuk el az elemi (nem alkotás-, hanem befogadás-) lélektani tényt: az élet devalvál, a halál felértékel. Ez a fiatal költő alsósztregovai volt, Madách közeli ismerőse, ifjúkorában a vizsgákra is ő készítette fel Madách Imrét. Majd a „mester” halálát követően egy teljességgel ismeretlen költőtől megjelenik előbb Az ember tragédiája, utóbb — még életében — több más irodalmi mű, köztük néhány vers is. Valóban, ismereteink szerint ekkor már több mint húsz éve nem jelent meg Madáchtól egyetlen sornyi vers sem, s ami még a pesti tanulóévek alatt megjelent, az is visszhang nélkül maradt, a szűk baráti-rokoni körön kívül gyakorlatilag ismeretlen volt. Akik tehát Boryt közelről ismerték, Madách Imrét viszont nem, azok valóban joggal kérdezhették, hogy ki ez az új szerző, aki a korábbiakban csakis politikai tevékenységével hívta fel magára a figyelmet, de arról, hogy szépíró vagy költő lett volna, legszűkebb baráti-rokoni körét leszámítva senki sem tudott, s a publikáció csaknem teljes hiánya miatt (ne feledjük: a Lant-virágokat Bérczy szerint nem árusították; baráti körben osztotta szét a szerző) nem is nagyon tudhatott. így nézve rögtön érthető a Bory-mítosz kialakulása, még ha nem is tudjuk megmondani, hogy személy szerint kinek vagy kiknek köszönhető. Ha élete végén valóban Balassagyarmaton ügyvédkedett Bory László, mint ahogy azt Palágyi — vélhetően Jeszenszky Danó közlése nyomán — tudni vélte, akkor elég sokan kapcsolatban állhattak vele ahhoz, hogy egy ilyen híresztelés — bárkitől eredjen is — gyorsan elterjedjen. Amit még Bory életéről az eddig publikáltak alapján tudhatunk, az gyakorlatilag a Madách Imre-dokumentumok két kötetében található, s valóban szoros kapcsolatra enged következtetni kettejük, sőt a két család között. Ami az első dokumentumkötetet illeti: 1846. augusztus 26-án anyja meghatalmazottjaként Madách Imre Bory Lászlót „vallja” ügyeiben általános ügyvédnek. 1854. június 30-án meghatalmazza őt 500 Ft kölcsön felvételével, másnap a meghatalmazott felvesz 800 Ft (?) kölcsönt, s harmadnapi keltezésű az újabb meghatalmazás 300 Ft kölcsön felvételéről. Úgy látszik, a Jankovich Vince kontra Madách Imre perben Bende István az alperes (Madách Imre) ügyvédje és Bory László a felperesé (1855. január-február). 1855. július 12-én adóssági keresetet nyújtanak be Madách Imre ellen a már említett 800 Ft kölcsön ügyében, majd ismét a Jankovich kontra
