Irodalmi Szemle, 1994
1994/11 - ANDOR CSABA: Ki írta Az ember tragédiáját?
ANDOR CSABA Ki írta Az ember tragédiáját? (A Bory-mííosz) Jelentős műveknél gyakorta előfordul, hogy az alkotó személyét kétségbe vonják. Ennek több formáját ismerjük, s a változatos formák mögött vélhetően változatos okok húzódnak. A leggyakoribb formája és oka a kétkedésnek mégis az, hogy egy vagy több mű keletkezése megmagyarázhatatlannak látszik a feltételezett szerző életének vagy más műveinek tükrében. (Egy másik gyakori formával, amikor a szerző személyének, nevének kérdése fel sem merül, vagyis az „azonos személy írta-e az x ésy műveket” típusú kétkedéssel itt nem foglalkozunk.) így Shakespeare esetében a szakértelem (természettudományos ismeretek, az udvar belső életének ismerete stb.) látszik egyesek számára összeegyeztethetetlennek a feltételezett szerző marginális életterével, Solohovnál a jóval gyengébb alkotások sora táplálta a kételyt, hogy talán nem is ő írta a Csendes Dont. Az ilyen hírek persze — természetüknek megfelelően — általában gyorsan és széles körben terjednek, s a rémhírek és népmesék terjedéséhez hasonlóan a szociológus vagy a szociálantropológus számos variánsukat jegyezheti le nem is feltétlenül hosszú idő elteltével. Madách esetében alapvetően a gyenge és félig sikerült művek nem is csekély száma tette kétségessé, vajon ő írta-e a remekművet, amelynek színvonalához egyetlen más műve sem hasonlítható. Szociálpszichológiai szempontból mégis egészen különleges híresztelésről van szó Madách esetében. A hír ugyanis, amely szerint nem ő, hanem közeli ismerőse, Bory László ügyvéd írta volna Az ember tragédiáját, ismereteim szerint sohasem terjedt el igazán széles körben, jóllehet tartósan, évtizedeken át élt, s híresztelői olykor nem sajnálták a fáradságot, hogy befolyásosnak vélt személyeket is meggyőzzenek az áthagyományozott információ valódiságáról. Mikszáth mint hírforrás A (csoportlélektani értelemben) sztárhelyzetben lévő Mikszáth Kálmán egészen különleges helyzetet foglalt el Nógrád megye „hírközlésében”; írásaihoz nemcsak gyűjtötte az anekdotákat, hanem részint írásai, részint személyes kapcsolatai révén terjesztette is azokat, mégpedig -— személyiségéből és sztárhelyzetéből adódóan — mindenki másnál hatékonyabban. Nem mintha egy másik, még különösebb szokásairól ismert írója e korszaknak nem lett volna ugyancsak a megye (és az ország) fontos hírforrása. De azért a gróf Vay Sándor álnéven publikáló Vay Sarolta — aki már akkor pipázott, amikor más hölgyek még egy cigarettát sem mertek volna nyilvánosan elszívni — inkább Mikszáthtól vett át történeteket, mintsem fordítva.
