Irodalmi Szemle, 1994

1994/11 - TURCZEL LAJOS: Szlovákiai magyar irodalmi triptichon Márai Sándorról

Szlovákiai magyar irodalmi triptichon Márai Sándorról

I. A polgár, az író és újságíró

A Kassán született s Magyarországon és az emigrációban kiemelkedő írói pályát befutott Márai Sándor a 20. századi totalitarizmus két fő válfajának: a fasizmusnak és a bolsevizmusnak engesztelhetetlen ellensége volt, s műveiben egy hosszú élet fáradhatatlan munkásságával kristályosította ki a szabad ember, szabad polgár eszményét.

„Ha akarnám, se lehetnék más, mint magyar, keresztény, polgár és európai" — mondja a Kassai őrjárat című könyvében.

Önminősítő négy szava gyönyörű harmóniában fonódik össze. Tudjuk, s ma is lépten-nyomon tapasztaljuk, hogy ezeket a szavakat nemcsak a totalitárius rendszerek állítják egymással szembe, hanem náluk mérsékeltebb nacionalista mozgalmak is. Márai gondolkodásában, egyéniségében ezek a szavak és a velük kifejezett létviszonylatok teljesen egyenrangúak, és erősítik, kiegészítik egymást.

Meglepő, de érthető, hogy első helyre a magyart (magyarságát) teszi: az író Márai a magyar nyelv egyik legjobb értője, stilisztikai lehetőségeinek mesteri kiaknázója volt, s önkéntes emigrációba vonulása után a magyar nyelv jelentette számára a hazát. Noha több nyelv alapos ismerője volt, még csak nem is kísérletezett az idegen nyelven történő alkotással, a művészi teremtés nála mindig magyarul valósult meg. „Az író csak anyanyelvén tudja teljesen, feltétlenül kifejezni magát — írja. —Az emigrációba úgy viszi el az anyanyelvet, mint valamilyen titkos szerződést, ami életének értelme, amit ruhája bélésébe rejtve ment át az idegenbe. És ott megőrzi mindenáron, minden módon, mert máskülönben nem tud írni, csak dadog." (Napló 1958—1967, München 1977,116.1.)

A keresztény szó már magyarázatra szorul. Naplóiból kiderül, hogy egyházias, tételes vallási értelemben nem volt vallásos. Több régi írónkhoz, például a Kassa hírnevét öregbítő Kazinczy Ferenczhez hasonlóan deista volt, s a deizmusról egy naplójegyzetében ilyen magyarázatot adott: „A deista eljut egy határhoz, amikor felelnie kell a végső kérdésre: van-e Gondviselés? A teista harsány igennel felel. Az ateista harsány nemmel. A deista hallgatással, vagy nem tudómmal. ’’ A kereszténység alapigazságainak társadalmi küldetését viszont elismerte s gyakran hangsúlyozta. „A kereszténység igen nagy erő — írta 1946-ban. — Talán az egyetlen kivezető út abból az anarchikus zűrzavarból, amelyben a világ elsüllyedni látszik. ” (Ami a Naplóból kimaradt 1945—1946, Budapest 1992, 318. 1.) Kereszténysége egy nagyon érdekes maT A ÍAC