Irodalmi Szemle, 1993

1993/10 - NYELV ÉS LÉLEK - FÖLDES ZSUZSA: Miről vallanak a nevek?

FÖLDES ZSUZSA

vonultatja föl — az ősi, elavult, elhomályosult képzőktől kezdve (melyeket épp a vezetéknevek hűen őriznek): pl. a magyar -d, -s/-cs, -a/-e; szlovák -š, -a, -o, a ma is produktívakig: -i, -ka/-ke, illetve -ko, -ička; az egyeleműektől: -ó/-ő, -k, illetve -š, -o, -ec az összetettekig: -cska/-cske, -kó/-kő, -us, -is, illetve -čo, -ček, -čka. Az az érdekes alaki egybeesés, mely magyar-szlovák viszonylatban megfigyelhető, sokáig azt a téves nézetet támogatta, miszerint a magyar képzők a szláv nyelvekből származnak (Simonyi). A magyarban is létezik nagyító képző (-ók/-ők, pl. pufók), de az személynevekhez járulva már nem nagyítást fejez ki, a szlovákban viszont van ilyen: -ák/-iak, Ondreják, Dorčiak. A képzők kapcsolódhatnak a teljes névhez: Ondrejo, Urbanček, Matejka, Adamčák; erre magyar példa nincs, hacsak a Paulisz és Paluska neveket nem soroljuk ide vagy a név rövidített alakjához: Bertók, Sebők, Mikus; Benčík, Juráš, Blažek, Jančo. Az ezt megelőző régies, puszta rövidítéssel való becézésre itt nem találunk példát. Nem lehet ugyanis egyértelműen eldönteni, pusztán rövidülésről vagy rövidülésről és -a képzős becézésről van-e szó a Zsuzsa, Salva nevekben.

Táblázatba foglalva (névfajta/darab):

Magyar

Szlovák

Vegyes-fi utótagúak

1/2

0/0-é(-i) utótagúak

0/0

0/0-ov utótagúak

(2/8)

becézettek

0/0-ič/'ovič utótagúak

4/26

14/48

0/0

teljes keresztnév

22/168

12/44

7/29

keresztnévképző

2/3

11/33

0/0

rövidített

keresztnévképző

15/60

30/135

4/28

egyéb

5/26

2/4

0/0

Egyéb kategóriába soroltam a sajátos, egyedi vagy nagyon ritka alakú, képzésű neveket: Beke, Bedecs — ősi, azonosíthatatlan tövűek; Pista — ikerítéssel keletkezett becézőnévből; Czibor (Tibor) — más jellegű név eleji mássalhangzó-változást mutató becézőnévből; Uzsák (Izsák) — hangzóilleszkedéses változás; Hanko (Johann), Kubíček, Kubala (Jakub) — a név lerövidített második feléből alkotott becézések.

Az eddig leírt jelenségek a két nyelv önálló fejlődésének hasonló vonásait példázzák, érdemes azonban áttekinteni azt is, milyen mértékben és formában fedezhetjük fel a két nép egymásra hatásának nyomait. Elméletileg a következő kölcsonhatások képzelhetők el:

1./ az átvevő nyelv teljes egészében átveszi a nevet

Ez történhet beolvadás következtében, amikor is a név viselője etnikai hovatartozást vált, és így „viszi át" a nevét az idegen nyelvbe (később majd örökíti)

— egyedül ebben az esetben jellemző a vezetéknevek átvétele; a többiben az átvétel még a név „keresztnévi korszakában" történt, s rögzült aztán az átvevő nyelvben mint vezetéknév, vagy valamilyen külső indíttatásból csak a nevet