Irodalmi Szemle, 1993

1993/10 - NYELV ÉS LÉLEK - FÖLDES ZSUZSA: Miről vallanak a nevek?

Miről vallanak a nevek?

vette át az illető nyelv, és a névadás már ezen a nyelven belül folyik. A név hangalakja mindkét esetben az átvevő nyelvhez idomul — ez először a helyesírásban tükröződik. Az első változatra bőven találunk példát a szlovákiai vegyes lakosságú területeken: Bedeč, Ižo, István, Šebok; még az árvái nevek között is találunk egy magyar eredetűt (nyilván régebbi az átvétel): Gonda (Konrád), de a fordított irány is megvan: Blazsek, Jurás. A második változat a vezetéknevek között öröklődésük miatt csak másodlagosan képviselteti magát. Ilyen például a régiségben átvett László (Ladislav).

2./ az átvevő nyelv átveszi a keresztnevet, s aztán belső törvényei szerint alakítja tovább (voltaképpen az összes keresztény név becézett alakja ilyen). Érdekesebb itt a későbbi átvételeket megvizsgálni, melyek esetében pontosan megállapítható az átadó nyelv. Névanyagomban talán ilyen a Mikušťák név. Mivel a szlovákban is van -uš becézőképző, nem biztos, hogy a Mikus magyar eredetű, de elképzelhető, hogy itt egy átvett magyar becézett név szlovák továbbképzésével van dolgunk (egészen biztosan ilyen típusú az itt nem szereplő Jánošík név, szlovák 'János' alak ugyanis nincs).

3./ Elméletileg lehetséges — bár nemigen példázható — idegen képzők vagy képzési módok átvétele, melyeket aztán a saját neveihez ragaszt az átvevő nyelv. Talán beszélhetünk német hatásról a Jakub—Kubíček-féle rövidítéses képzésmód esetében, mindazonáltal problematikus ez a csoport, mert nehéz megállapítani, hogy valóban átvételről vagy csupán párhuzamos belső fejlődésről van-e szó. A három névsorban nincs más példa, e változat tiszta megvalósulásaként Ady játékos Csacsinszky névalkotásást említhetem, mely esetben egyértelmű a lengyel -ski képző átvétele.

Mindebből kitűnik, hogy már ilyen kis, szinte esetleges gyűjtés is mennyi érdekes adattal, hasznos tanulsággal szolgálhat, s hogy a magyar nevek kutatása (is) milyen sok tekintetben összefonódik a környező népek hasonló kutatásaival.

Felhasznált irodalom:

D. Bartha Katalin: A magyar szóképzés története, Bp.1958.

Benkő Loránd: Régi magyar személynévadás, Bp.

Hajdú Mihály: Magyar becézőnevek (1770—1970), Bp. 1974. Kálmán Béla: A nevek világa, Bp. 1967.

Kálmán Béla: 16. századi jobbágyneveinkhez, in: MNyj 7., 23—49. Melich János: Családneveinkről, in: MNy 39., 261.

Mistrík, Jozef: Moderná slovenčina, Bratislava 1988.

Pais Dezső: Régi személyneveink jelentéstana, in: MNyTK 115. Varga Katalin: Becéző keresztneveink, Bp. 1931.