Irodalmi Szemle, 1993

1993/10 - NYELV ÉS LÉLEK - FÖLDES ZSUZSA: Miről vallanak a nevek?

Miről vallanak a nevek?

(Rövidítések: ö.=összesen; m.=magyar nevek; sz.=szlovák nevek; ?=átmeneti vagy eldönthetetlen típusú nevek; %=az összes név hány százalékát teszik ki a személynévi eredetűek, mindkét csoporton belül hány százalékot tesznek ki az egyes típusok —- Ö, M, SZ, ? —; arány=az azonos nevet viselők számaránya)

Már magából a táblázatból is sok minden kiolvasható: a századokon át zárt falvakban a nevek száma törvényszerűen csökkenni kezd, s a vezetéknevek többsége néhány nagy terheltségű, a falura jellemző típus közt oszlik meg. A magyar nyelvterületen fekvő Hetény aránylag megbontatlan közösségében az azonos nevet viselők számaránya lényegesen magasabb az őshonos magyar lakosság körében (11,5), mint az újonnan betelepült szlovák családokéban (2,54). Ezzel szemben a két etnikum határán fekvő, az újkori „népvándorlás" viharainak sokkal inkább kitett Taksonyban felbomlott ez az állapot, s most a kiegyenlítődés felé halad (5,32; illetve 4,04); az átmeneti típus is tekintélyes (éppen folyamatban van a nevek átvétele — Hetényben ez korántsem ilyen erős). A másik tanulságos adat az, hogy bár az említett okokból mutatkoznak mennyiségi különbségek (5,94—2,90), ha a névfajtákat vesszük szemügyre, kiderül, szinte ugyanolyan — mégpedig igen jelentős — arányban fordulnak elő személynévi eredetű vezetéknevek mindhárom faluban (23%, 21%, 24%). Ez arra utal, hogy a nyelvi keveredés, illetve különbség nem befolyásolja az egyes névtípusok arányát, tehát megoszlásukat valószínűleg nyelvek fölötti, általános törvényszerűségek igazgatják.

A magyar és szlovák apanevek nemcsak gyakoriságukban, hanem alakjukban, képzésükben is sokban hasonlítanak egymásra. Sokkal ritkábbak ugyan, de léteznek anyanevek is. Érdekes, hogy az általam gyűjtött nevek között több is előfordul: Lucza, Viola, Zsuzsa, Dorčiak, (Dorotea) s talán a Zsuzsanna név származéka a Zsuzskovics is.

Az apanevek (a továbbiakban az anyaneveket is beleértve) aszerint, hogy jelölik-e valamilyen módon az apasági viszonyt, kétfélék lehetnek: Az első (jelölő) típus a magyarban a keresztnév és a -fi szócska vagy az -é(-i) birtokjel kapcsolatából jöhet létre. Mivel általában a nemesi nevek között terjedt el, a második (jelöletlen) típushoz képest ritka. Az általam gyűjtött anyagban egyedül a Pálfy név képviseli, birtokjeles név nincs is. A jelölt apanevek szlovák megfelelőjének az -ov birtokos képzővel ellátott neveket tekinhetjük. Szintén ritkább, csak továbbképzett formáit találtam meg: Marikovec, Ďurovka.A magyarban ezt a típusú nevet nem becézik. Ide sorolható az -ič/-ovič képzőkkel ellátott nevek tömege is, de ezek nem szlovák, hanem délszláv, hasonló birtokos s egyben kicsinyítő képzők, melyek a magyarban és a szlovákban is átvételnek minősülnek. Csak épp mivoltuknak köszönhetően a szlovák névanyagba észrevétleneb- bül simulnak bele, mint a magyarba.

Az apanevek túlnyomó többségét a jelöletlen, pusztán magából a keresztnévből álló vezetéknevek alkotják, melyek további alcsoportokra oszthatók. A kereszt- névi funkcióban ritkább, bonyolultabb felépítésű, idegen hangzású nevek közül gyakrabban kerülnek ki (persze nem kizárólagosan). Mindkét nyelvből szép számmal lehet példákat fölhozni: Bálint, Domonkos, Gábor, Gál, Gáspár, Illés, Kázmér, Fülöp, Vincze, Menyhárt, Tomáš, Gerhart, Ivan, Orbán, Ján, Valent, Ulrich stb. A leggazdagabb, legváltozatosabb csoport a becézett nevekből keletkezett vezetékneveké. Mindkét nyelv becéző-kicsinyítő képzők színes sokaságát