Irodalmi Szemle, 1993
1993/10 - DOKUMENTUM - TURCZEL LAJOS: Magyar nyelvű iskolai oktatás és népművelés
TURCZEL LAJOS lomnépszerűsítő egyletet magyar és német szabadkőművesek még 1918 előtt alapították. Új alapszabályait a belügyminisztérium 1926-ban hagyta jóvá, s aztán 1938-ig számos reprezentatív előadást szervezett. Külföldi előadói közt találjuk a bécsi Kari Kraust, a Páneurópa eszméjével fellépő Coudenhove Kalergit, a magyar Bartók Bélát, Babits Mihályt, Moholy-Nagy Lászlót, Róheim Gézát, Schöpflin Aladárt, Vámbéry Rusztemet. A nagyszerű előadások a pozsonyi magyar egyetemi hallgatók szellemi tájékozódását is hatékonyan növelték. Kassán az ugyancsak aktivista és szabadkőműves hátterű Renaissance egyesület rendezett irodalmi elősadásokat és sikeres író-olvasó találkozókat, többek között Móricz Zsigmonddal. Legaktívabb vezetője az emigráns Jarnó József volt. Az egyesület 1928-ban egy érdekes könyvkiadási akciót szervezett: Renaissance Könyvtár címmel 6-7 füzet formájú és terjedelmű könyvet adott ki oly módon, hogy a lapjaik a Kassai Napló ilyen célra kiszedett oldalrészeiből voltak összeállítva. A tipikusan aktivista kulturális kezdeményezések a harmincas évek második felében születtek. Gyors egymásutánban három antifasiszta és népfrontos szellemiségű egyesület alakult akkor: az emigráns Barta Lajos által szervezett Magyar Szellemi Társaság, a Jankó Zoltán és Bolya Lajos által előkészített Csehszlovákiai Magyar Kisebbségi Társaság és Győry Dezső, Vass László és Vozári Dezső kezdeményezte Magyar Demokratikus írókör. A Szellemi Társaság főleg a könyvkiadás ügyét akarta szolgálni, a Kisebbségi Társaság célja a tudományos élet, a Demokratikus Iróköré pedig az irodalmi élet intézményes megszervezése volt. A kitűzött célokat a kormánykörök politikai rövidlátása és a hamarosan bekövetkező politikai válság miatt egyik egyesület sem tudta megvalósítani, de a Kisebbségi Társaság átgondolt és részletes munka tervei néhány tudományos szakterületet mozgósítani tudtak, a Demokrata írókor pedig kiharcolta, hogy írói államdíjak rendszerébe a magyar irodalmat is bevonják. A három egyesülettel párhuzamosan és összefonódva szerveződött meg a magyar társadalmi és kulturális egyesületek országos demokratikus kongresszusa, melyet a sajtóban Tavaszi Parlamentnek neveztek. Alakuló ülését a Kisebbségi Társaság 1936 április 18-19-re Érsekújvárban hívta össze, s a munkaakadémiákon kívül szinte minden egyesület képviseltette magát rajta. A kongresszuson — mely baráti légkörben folyt le — kimondták a Tavaszi Parlament rendszeresítését és 10 pontból álló demokratikus szellemű határozatot fogadtak el. Ennek érvényesítésére aztán azért nem kerülhetett sor, mert a második ös szejövetelen, Komáromban 1936. dec. 6-8-án az ellenzéki pártok érdekkörébe tartozó egyesületek többsége nem vett részt. Az ok a kormánypártok, a kommunisták és a magyar ellenzéki pártok közt kiéleződött politikai harc volt, s a komáromi összejövetel bojkottját a Csehszlovákiai Magyar Társadalmi És Kulturális Egyesületek Szövetsége szervezte meg. A két nagy kormánypárt (Csehszlovák Szociáldemokrata Munkáspárt, Köztársasági Földműves és Kisgazda Párt) közül a szociáldemokrata munkásakadémiáiban a magyarlakta helyeken magyar alosztályok voltak, s a 30-as években egy buzgó pozsonyi funkcionárius, Jelen Mihály kiharcolta, hogy Pozsonyban, Kassán, Ungvárott, Érsekújvárott, Komáromban, Léván, Losoncon, Galántán stb. önálló magyar munkásakadémiák működjenek. Ezeknek gyakran volt vendége Kassák Lajos, a hazai előadók közül pedig Peéry Dezső és Szalatnai Rezső voltak a legaktívabbak és legnépszerűbbek. Az igényesebb munkás- akadémiáknak műkedvelő színpadjuk is volt. A közönség körében csak agrárpártnak nevezett másik nagy kormmánypártnak a magyarlakta területeken kulturális tömegszervezetei nem voltak, de a helyi pártszervezetekben alkalmi kulturális rendezvények előfordultak. A kommunista szellemű tömegkultúra bázisai a munkásotthonok voltak. Ezek a kul- túrtevékenységhez szükséges műsoranyagokat (szavalásra alkalmas vagy kórusra feldolgozott verseket, színpadi jeleneteket, színdarabokat) és instrukciókat a kommunista sajtóból merítették. A húszas évek első felében a proletkultnak volt nagy vonzása, s magyar viszonylatban főleg a kassai proletkult szervezet volt aktív, melyet magyarországi
