Irodalmi Szemle, 1993

1993/10 - TIBOR ŽILKA: Az erotika színe és visszája (a szépirodalomban)

Az erotika színe és visszája (a szépirodalomban)

gátlásokat általában természetes érzelmek negálják és rombolják le. A szerelem tabuizált határainak megsértése legalább két alakváltozatában ismeretes:

a) szerelemvágy felkeltése a fiatal, tapasztalatlan kislányban, csitriben (André Gide Pásztorének c. novellájában a vak Gertrude-nak az evangélikus pappal való kapcsolata; J. Nabokov Lolita c. regényének rafinált erotikus orgiái, melyek csak a szöveg elsődleges jelentésszintjéhez kötődnek).

b) szerelemvágy felkeltése a férjezett nőben — a férfi indoka a karrier lehetősége, célja pedig bejutni a magasabb társadalmi szférába (Julién Soréi esete Stendhal Vörös és fekete című regényében vagy Maupassant A szépfiú c. művének főhőse). Ha a szerelmi kapcsolat e típusát a nő szemszögéből vizsgáljuk, akkor igazat kell adnunk Simone de Beauvoir-nak: „Nagy szeretőkké leginkább azok a nők válnak, akik nem használták el szívüket fiatalkori kis szerelmekben, akik kezdetben elfogadták a szokványos női sorsot — a férjet, házat, gyermeket, megismerték a magány kínjait, vagy olyasmit akartak elérni, ami azután többé-kevésbé hajótörést szenvedett; és amikor felcsillant előttük a lehetőség, hogy csalódásokkal teli életüket megmentsék, és a kiválasztott lénynek szenteljék, egész lelkűkkel adják oda magukat ennek a reménynek." (In: A második nem, Prága 1967) Az érzelmi fellángolás, a teljes odaadás gyakran végződik tragédiával, a szerelmes nő tragédiájával: ilyen sors vár Flabert Bovarynéjére, Tolsztoj Anna Kareninájára és Gertrude-ra Gide Pásztorénekében. A szenvedélyek határokat rombolnak le, a nők (és lányok) minden tiltás ellenére inkább a bűn leleplezéséből következő veszélyeket választják. A szeretők különböző szándékai is okai lehetnek a szenvedélyek fellángolásának. Lássuk, hogyan jellemzi hőseinek alapállását Stendhal Vörös és fekete c. regényében: „Először érzett vágyat madame de Renal, hogy bosszút álljon a férjén. Félő volt, hogy Julienben pedig túlárad az ő gazdagok elleni nagy gyűlölete." A következmény pedig szerelmi kaland, amely az öregedő nő számára valódi szexuális önmegvalósítást jelent; Julién és a magasabb társaságból való hölgy minden veszély és a fenyegető büntetés ellenére is szeretik egymást.

4. Az erotika mint áldozathozatal

A nők valamilyen magasabb cél érdekében is készek szexuális élményt nyújtani a férfiaknak, önmaguk feláldozásával. Milo Urban Elő ostor c. regényében Éva Hlavajová Okolický jegyzőnek adja oda magát, hogy megmentse férjét a frontszolgálattól, de mivel az nem tartja be ígéretét, öngyilkos lesz, holttestét a folyóból fogják ki. Erotikus játéknak ebben az esetben nincs helye, magát az aktust a szerző nem írja le. ízléstelen és fölösleges is lenne, hiszen míg a férfit inkább csak vágyának kielégítése érdekli, addig a nő számára ez tragikus önfeláldozás. Ez a balladai történet nem kívánja meg a szex ábrázolását, művészi igénnyel csak a következmények leírásában és számontartásában lép fel. A könnyű nő és egy porosz tiszt szexuális kapcsolata Maupassant Gömböc c. novellájában is az önfeláldozás példája. A mű erotizmusát az ún. magasabb elv determinálja, ebben az esetben a felsőbb rétegekből álló útitársaság érdekei. De a szexuális aktus után mindenki elfordul Gömböctől: egyszeriben az „alacsony" (a könnyű nő) a „magas(abb) erkölcs" reprezentánsává válik, és a „magas" (az ún. felsőbb rétegek) „alacsonnyá" degradálódik. Maga az erotika (vagy inkább a szex) azonban pregnánsan avatkozik be a szüzsébe: fejtetőre állítja az értékeket, a fordulat tetőpontja a tartalmi kiazmus cezúrájává válik. Ebből a pontból ered a szöveg általános értelme, amelyet a következőképpen lehet kifejteni: ami látszólag magas, az a valóságban alacsony; ami társadalmi szempontból alacsony, az morális aspektusból magas és magas is lehet. Az erotika itt nem játékon alapul, inkább az élet nehézségei felé inklinál, a nő egyéniségének megtagadását jelenti.