Irodalmi Szemle, 1993
1993/10 - TIBOR ŽILKA: Az erotika színe és visszája (a szépirodalomban)
TIBOR ŽILKA 5. Az erotika mint szenvedés és önmarcangolás M. Proust Swann szerelme c. regényében az érzés fokozatosan terjed szét, de fellobbanása után abnormális féltékenységgé változik. Az erotikus játékot mint témát Proust szinte teljesen megkerüli, Swann szerelme nem szeszélyek és gyönyörök forrása, hanem legfőképpen a küzdelemé, a belső harcé, amellyel a szeretett lény totális leigázására törekszik. Más szépirodalmi alkotásokban az önmarcangolásra csak a tiltott gyümölccsel való eltelés vagy a Rubicon átlépése után kerül sor (példa erre Julién Soréi és madame de Renal Stendhalnál, Anna Karenina Tolsztojnál, Bovaryné Flaubert-nél vagy Effi Briest T. Fontáne azonos című regényében), de Proust a Swann szerelmében a szerelem árnyoldalait veszi górcső alá valóságos erotikus játék leírása nélkül. Itt nem jelenik meg a „lét könnyűsége", hanem csupán a belső harc és a megszenvedett lét. Ha valami a kortárs számára a szépirodalomban unalmas lehet, akkor Swann erotika nélküli szerelmi gyötrelmei minden bizonnyal előkelő helyet foglalnak el ebben a kategóriában. 6. Az erotika mint rituálé A ritualizált szex főleg a kortárs posztmodern alkotók, valamint a mágikus realizmus képviselőinek műveiben jelenik meg. Mivel a szertartás visszatérést, ismétlést, ciklikusságot igényel, az erotikus játék bevezetése ezáltal látszólag ellentmond a műalkotás strukturálódására eleddig vonatkozó szabályoknak. Azonban ez csak látszat! A valódi erotikus játék — s végeredményben minden játék — ténylegesen is a visszatérésen alapul, mert csak a szokások bizonyos dramaturgiája képes szenvedélyeket gerjeszteni, gyönyörhöz juttatni, kielégíteni a szexuális vágyakat, elvezetni az erotikus önmegvalósításhoz. Sabina számára Milan Kundera A lét elviselhetetlen könnyűsége c. regényében az apjától örökölt kalap szükséges az önmegvalósításhoz az előjáték során: mikor meztelenre vetkőzik, fejére teszi ezt a különleges rekvizitumot. Ez a kipróbált eredeti eljárás a nő egyéniségét transzponálja az erotikus játékba: a tükörben nemcsak önmagát látja Sabina, hanem az idegen környezetben emlékképek is megjelennek a tudatában — a kalap a nagyapját, de főleg az édesapját idézi fel, valamint a Tomášsal még otthon átélt hajdani erotikus élményeit. Habár Sabina új, emigráns szerelme, Kraus professzor nem érti e játék rejtett jelentéseit, Sabina mégis képes szerelmi kapcsolatukban saját eljárásai, játékszabályai szerint erotikusán és szexuálisan is megvalósítani önmagát. A ritualizált szex kategóriájába sorolható G. G. Márquez Szerelem kolera idején c. regényében a két főhős szerelmi egyesülése is. A történet egyszerű és mégis különleges. Florentino Arizának 51 évet, 9 hónapot és 4 napot kellett várnia, hogy újból kegyeibe fogadja őt választottja, Fermina Daz. Amikor végre megvalósulhat a két öreg ember erotikus találkozója, mely az elmúlt évek tapasztalatain alapul — a nő már átélte ezt a férjével, Florentino pedig megannyi szeretőjével (feljegyzéseiben 622 állandó szerelmi kapcsolatot jegyzett fel, futó kalandjait nem számítva ide). Éppen ezért ezt az esetet is szertartásként értelmezhetjük, ha magát az erotikus játékot kellő mértékben részletezve, ízlésesen ábrázolva tálaljuk. (Azt sem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül, hogy az olvasó bizonyos ellenszenvet is érezhet a két kiöregedett szerető erotikus játéka iránt, vagy éppenséggel sajnálatot, mint amikor például az expresszionista Otto Dix Die alte Liebe című festményét szemléljük.) A műalkotásokban fellelhető erotika „másodlagos jelentése" változatainak felvázolása után feltehetjük a kérdést, vajon mennyire használta ki a szépirodalom a szerelem, az erotikus játék, a szex ábrázolásának lehetőségeit. A video, a film, sőt a pornográfia korában is megtartotta az irodalom felfedező szerepét, és nélkülözhetetlen funkciót tölt be. Az erotika mint rituálé élmények új forrása lesz: a valamikori romantikus szerelem ún. „mágikus szerelemmé" transzformálódott, új szenzibilitással és irracionalitással feltöltődve.
