Irodalmi Szemle, 1993
1993/10 - TIBOR ŽILKA: Az erotika színe és visszája (a szépirodalomban)
TIBOR ŽILKA sétákban, vágyakozó pillantásokban, érintésekben megnyilvánuló kapcsolat végül csodálatos természeti környezetben bontakozik ki: „(...) Albiné, a büszke, hagyta isteníteni magát. Szitite kínálta Serge imádó simogatásának ujjacskáit, keblét, ajkát. Amikor annyira erősnek és ugyanakkor alázatosnak látta őt, királynőnek érezte magát." Csak ennyi és nem több! De a tiltott gyümölcs leszakítása után mindkettőjüknek bűnhődniük kell: Mouret lelepleződik és védekezni kezd természetes érzelmei ellen; Albiné nem bírja elviselni a szeretett férfi közömbösségét és az önkéntes halált választja — liliommal, rózsával, jácinttal, mezei virágokkal teleszórt ágyában. Tűzzel játszanak George Orwell 1984 című regényének főhősei — szerelmesei is: Winston Smith és Julie. Orwell tálalásában az erotika a totalitárius rendszer elleni lázadást jelenti, lázadást az üres és intézményesített élet ellen. A szex felébreszti az érzékiséget, a szenzibilitást és az elfojtott egyéniséget, politikai tetté válik, amelynek másodsorban az is célja, hogy megtisztítsa a tudatot a ráhordott ideológiai ballaszttól és hazugságoktól. Ebben az esetben viszont szó sincs kultivált és vonzó szerelemről, ez a szerelem inkább a saját egyéniség keresését és létezésének igazolását jelenti a társadalom iszapjában, a morális szennyben, egy szimulált élet keretei közt. 2. Az erotika mint kaland Az erotikus játék ezen típusa azzal jellemezhető, hogy partnercsere, az egyének — szubjektumok állandó cseréje valósul meg benne. Az élet értelmévé itt újabb és újabb érzelmi kapcsolatok és szerelmi viszonyok állandó keresése válik, melyek hedonizmus- ként határozódnak meg. Néhány irodalmi műben az erotikus játék több változatában mutatkozik meg, melyeket társadalmi vagy szociális norma, de néha bizonyos biológiai determinizmus feltételez (pl. Zola Nanája vagy részben Jósé Arcadio Buendía Márquez Száz év magány című regényében, aki átlagon felüli méretű hímvesszővel rendelkezik). Az erotikus játék mint kaland leggyakrabban Giacomo Casanova Emlékirataiban jelenik meg. A szerzőnek — mesélőnek elég egy pillantást vetnie a gyengébb nem képviselőjére, hogy azonnal lángra lobbanjon, mint egy kamasz; azonban nem tiszta szerelem ez, inkább csak eljátsszák a szerelmet, melynek célja — hogy gátlások nélkül, teljes természetességgel adják oda magukat a racionálisan megokolt szabadságnak és testi élvezeteknek. Maga a kor is hasonlóan szabados volt, a nők is kalandot kerestek a szerelemben vagy az erotikus játékban: a szerző olyan szerelmi jeleneteket is leír, mikor két lánytestvérnek egyszerre szerez örömöt — amikor az egyik már kielégült és elégedett, akkor önzetlenül arra unszolja kedvesét, hogy jelenlétében nyújtson édes gyönyört nővérének is. És Casanova készségesen vállalkozik erre a játékra — mindig kész ugyanis szerelme tárgyát kicserélni és gyönyört nyújtani. Sosem lép fel azonban erőszakosan, és nem is kell a női test durva hódítójának szerepében megjelennie; az aktust mindig tökéletes előjáték előzi meg. Imádatának tárgyát úgy isteníti, mintha mindegyik az első, illetve az egyetlen lenne számára. És a más korokban makacs vagy szemérmes nők félelem és szégyenérzet nélkül adják oda magukat, mintha csak a testi öröm lenne létezésük egyetlen értelme. 3. Az erotika mint a Rubicon átlépése Mivel a Rubicon társadalmi, szociális, vallási és morális normák áthágásának szimbóluma, ide sorolható több mű — és népballada, de pl. azok a regények is ide tartoznak, amelyekben a szerelem és az erotikus játék feszíti szét a konvenciók és tiltások kereteit. A mű szüzséje általában valamilyen bűn és az abból következő büntetés elvének alapján épül fel, strukturálódik — tartalmát a bűn és következményei közti kapcsolat adja. A
