Irodalmi Szemle, 1993
1993/10 - TIBOR ŽILKA: Az erotika színe és visszája (a szépirodalomban)
TIBOR ŽILKA Az erotika színe és visszája (a szépirodalomban) Az irodalmi alkotásokban sokkal gyakrabban foglalkoznak a szerelmi játék leírásával, mint magával a nemi aktussal. A szerzők az érzéki feszültség kiteljesedését, a gyönyör csúcspontját az olvasó fantáziájára bízzák. A szépirodalomban gyakran találkozunk az előjáték, az egyesülés kezdeti szakaszának leírásával vagy a szerelmi kaland, ill. a szexuális öröm következményeivel. Amíg a regényekben leírt izgató jelenetek elsősorban a szerelmi előjátékot jelenítik meg, addig a szatirikus irodalmi alkotások inkább a következményekről tudósítanak, miközben a szex funkcióját humorossá, megmosolyogta tóvá, sőt nevetségessé degradálják. Tipikus példa erre Švejk jelentése Lukáš főhadnagynak egy komlókereskedő felesége, Katy asszonyság minden „kívánságának" teljesítéséről. Amikor a főhadnagy megkérdezi Švejket, vajon „sok volt-e abból a kívánságból", akkor Švejk becsületesen válaszol: „Körülbelül hat (...), és most, mint akit lebunkóztak, úgy fekszik ott ettől a lovaglástól. Mindent megtettem neki, amit a szeméből kiolvastam." A szatírában a nemi aktus főként csak a nevetés kiváltásában játszik szerepet, a gúny forrása, és hasonló funkcióval bír, mint a viccben vagy az anekdotában. Csak a verbális információ vagy csupán a nemiségről és a szexuális teljesítőképességről tett megjegyzés szintjén marad. Ez kellőképpen indokolt: a humor és a nevetés ugyan képes indulatokat kelteni, de maga az erotika komoly játék, amelyben a spontán, kötetlen mulatozás és az őrült vágy megnyilvánulásai csak a kezdeti szakaszban megengedettek. Amint a szerelmi játék „élesbe" vált, megváltozik a jellege, önkéntelenül a gyönyör és a kéj átélésébe csúszik át, s végül a fiziológiai feszültségbe s annak feloldását jelentő kicsúcsosodásba torkollik. Mivel az erotika egyik legfőbb jellemzője a komolyság, megjelenése a szépirodalomban sohasem öncélú játék, hanem a játék túllép önmagán, jelfunkcióra tesz szert, amely azután erőteljesen avatkozik be a szövegszüzsé felépítésébe. Az erotikus játék ábrázolásának eredetisége nagymértékben meghatározza a műalkotás eredetiségét is. A magas irodalomban leírt szerelmi kalandok nemcsak az életörömhöz, hanem gyakran szenvedéshez kötődnek, sőt a regényhős öngyilkosságát is motiválhatják (Anna Karenina, madame Bovary, Rómeó és Júlia). Az öngyilkosságot azonban mindig megelőzi valamilyen konvenció, szigorú tiltás megsértése vagy akadály figyelmen kívül hagyása, amit a regényhősök (főleg a női szereplők) tiltott szerelemmel és erotikus vágyaik beteljesítésével követnek el. Ezért tölt be kulcsszerepet a művészi igényű szövegekben az erotika: belőle fejlődik ki vagy feléje tart a mű szüzséje, s a megkövesedett morál, az adott kor normái, a társadalmi hierarchia elleni lázadásba csap át. Mivel az erotika a szépirodalomban nem csak elsődleges ad hoc jelentéssel bír, megkísérlem feltárni néhány jelfunkcióját is. 1. Az erotika mint tiltott gyümölcs Bizonyos tiltások megsértésén alapszik; azonban csak időleges szétszakítása a társadalmi, vallási és morális normák hálójának. Émile Zola Mouret abbé bűne című regényében egy tizenhat éves lány és egy pap szerelmi történetét írja meg. Az először csak közös
