Irodalmi Szemle, 1993
1993/10 - JAROSLAVA PAŠIAKOVÁ: Könyv a halhatatlanságról
JAROSLAVA PAŠIAKOVÁ Könyv a halhatatlanságról (jegyzet Milan Kundera hetedik regényéről) Nem is olyan rég volt, hogy Kundera hatodik regényéről, A lét elviselhetelen köny- nyűségéről írtam. Most azért is kimondhatatlan örömmel térek vissza Kunderához, mert legutóbbi, Halhatatlanság (Nesmrtelnost) című regényében ifjúságom Kunderáját fedeztem fel, jóllehet magasabb türelmi-bölcseleti szinten: azt a szellemes, humoros, önironikus írót, akit annak idején a Tréfa című regényből ismertem meg. A zenei műveltségű író a zeneszerzők példájára szívesen nevezi műveit„opusoknak", s első opusaként éppen a Tréfát említi. A regényt már 1965-ben befejezte, de csak 1967-ben jelenhetett meg, s még akkor is úgy tűnt, hogy a kommunista cenzúra nem engedi kiadni. Louis Aragon váratlan közbelépése azonban segített. Aragont sokan tartották sztálinistának, a vasfüggöny mögött élő írók közül viszont nagyon sokan megbecsülték, mert gyakran arra használta fel befolyását, hogy a Kelet-Európában üldözött műveket kiadassa. Például a Prágában elhallgattatott Vladimír Holan verseinek francia kiadásához is ő írt előszót. A Tréfa kéziratát 1966-ban Antonín Liehm juttatta el Aragonhoz, aki megígérte, hogy Liehm referenciája alapján előszót ír hozzá, s elintézi, hogy a neves Gallimard Kiadó kiadja franciául. Talán a véletlen hozta úgy, hogy Aragon csak akkor látott munkához, amikor a szovjet csapatok elözönlötték Csehszlovákiát. Mint Kundera a regény új cseh kiadásának utószavában írja: „Gönyörű, patetikus szöveg jött így létre, amelyben Aragon ugyan nem sokat mond a regényről, leszámol viszont a kommunizmussal, Oroszországgal, s közvetetten a maga egész életével." A Halhatatlanság, amelyről most szólni kívánok, Kundera hetedik opusa. 1988-ban fejezte be, s először franciául adta ki. Cseh nyelven az idén jelentette meg a brünni Atlantis Kiadó, amely az egész Kundera-életmű kiadására vállalkozott. Kundera már a Tréfában is arra törekedett, hogy hangsúlyozza az élet bizonyos egzisztenciális síkját, s megmutassa, hogyan lehet túlélni az abszurditás valóságát, s hol kereshetjük az értékeket. A Halhatatlanságban sikerült neki — következetesebben, mint másutt — megvalósítani („először ösztönösen, aztán hovatovább teljes tudattal") azt a regénypoétikát, amelyet már a Tréfában is szem előtt tartott. A Tréfában a hit- és illúzióvesztés dominál, melynek oksági összefüggéseit a diák-„tréfa "és a szocialista fanatizmus ütköztetésével tárja fel a szerző. Ludvík„tréfája", mellyel az építés lázában égő diáklányt kívánja megbüntetni, amiért az a nyári építőtáborban nem viszonozta érzelmeit, fatális következményekkel jár. A lány ugyanis annyira naiv, ostoba és fanatikus volt, hogy komolyan vette a Ludvíktól kapott képeslap szövegét: „Az optimizmus az emberiség ópiuma!"Az épp lélek hülyeségszagú. Éljen Trockij!" Ezeket a szavakat az elvtársak is hazaárulásként könyvelték el, s addig ítélkeztek kínos ifjúsági gyűléseken Ludvík fölött, mígnem kizárták az egyetemről. így lehetővé tették számára, hogy újabb súlyos élettapasztalatot szerezzen, hiszen ezek után katonaéveit is egy büntető-javító alakulatnál kellett leszolgálnia. A bosszú, melyet exkommu- nikátora ellen kitervelt — elcsábította az illető feleségét —, ugyancsak kínosan sült el, ráadásul — mind erkölcsi, mind gyakorlati síkon — fölöslegesnek bizonyult. Ellenfele
