Irodalmi Szemle, 1993

1993/10 - PHILIPPE SOLLERS: Utószó Kundera Halhatatlanság című regényéhez

PHILIPPE SOLLERS

aki mindenütt jelenlévő operatőrré vált; az ördög és a Diaboluma; az erotika és minden többértelműség tilalma; a két nem közötti zsákutca, amely mind a férfiak, mind a nők számára rémült és brutális depresszióba torkollik (mert az örök nő a szegény Goethét a szépség és a gyönyör elvesztéséhez vezeti, és hovatovább bennünket is); íme, ez vár ránk e szerint a nagyszerű, vidám, ravasz és rémes regény szerint. így Rubens, a regény legerőteljesebb alakja saját abszurddá vált szexuális életének nézőjévé válva megdöbben, hogy a számára egykor annyira fontos fizikai életből már semmire sem emlékszik, s ugyanúgy döbbenettel tölti el az is, hogy partnernője a libidinális tornában ebből semmit sem vett észre. Mindenütt a vágy veresége s a halál eufóriás diadala. Mintha a computer programja, amelyet annak idején az abszolútum jövőbe látó és meg nem értett filozófusa megjövendölt, már végérvényes lenne: „A történelem végén csak maga a halál él majd emberi életet." Ennek ellenére mégis reménykedhetünk az ébredésben? Igen, például ennek a könyvnek olvasása közben.

Fordította P. Olexo Anna