Irodalmi Szemle, 1993
1993/9 - LIBRESSZÓ
libresszó Libresszónk vendégei — Tőzsér Árpád, az Irodalmi Szemle főszerkesztője, Turczel Lajos irodalomtörténész, Ardamica Zorán fő- isk. hallgató, Vajda Barnabás egyetemi hallgató — a következő könyvekről mondják el véleményüket: Kulcsár Ferenc: Imádságok (Kalligram, 1992), Bodnár Gyula: Messze van Helgoland (Kalligram, 1992), Balázs F. Attila: A macska leve (Microgramma, 1992), Pilinszky János: Összegyűjtött művei — széppróza (Századvég Kiadó, Budapest 1993),. Tőzsér Árpád: Kulcsár Ferenc Imádságok című textusai hermeneutikai szövegek, a szónak inkább hagyományos (bibliamagyarázati), mint mai értelmében. De ez távolról sem jelenti, hogy Kulcsár „szövegmagyarázatainak" nincs saját fényük. Főleg a nem bibliai szerzők esetében feltűnő (Kulcsár a biblia mellett mintegy félszáz világi szerzőt is „magyaráz"), hogy szövegeik Kulcsár textúrájában valamiképpen megeme- lődnek vagy legalábbis más jelentőségés jelentéssíkba tolódnak. Kulcsár nem „szolgálja" az idegen szöveget, nem azzal magyaráz, hogy értelmez, hanem azzal, hogy magához, saját feltétlen hitéhez, a létezés áhítatához emeli a ma- gyarázottat. Vegyük például József Attila példáját, akit Kulcsár nagyon sokszor (a félszáz szerző közül valószínűleg a legtöbbször) „magyaráz". József Attila lírája a huszadik századi magyar költészet talán legnagyobb drámája. De természetesen nem a bizonyosságainál, hanem éppen a bizonytalanságainál fogva az. ( A „bizonyosságokból" párt- és proletárversek születtek, amelyek nem is igen részei e költészeti drámának.) Istent például József Attila felváltva „vallja" és „tagadja". A Kulcsár által „magyarázott" egyik versében is így szólítja meg: „ne viszonozd a tagadásom". Kulcsár viszont a „hitében" emeli ki és emeli magához József Attilát, s ezzel a szerencsétlen sorsú poéta „áldozati költővé" válik, aki „pontosan úgy készül földáldozni magát, mint az ember fia, Jézus". Mondanom sem kell, hogy ez így önmagában véve a József Attila-dráma torzítása, de a Kulcsár— József Attila kapcsolatban azt jelenti, hogy József Attila szakralizálódik. Ragyog, de nem önmaga, hanem Kulcsár Ferenc aureolájában.
