Irodalmi Szemle, 1993

1993/9 - LIBRESSZÓ

Más szóval: Kulcsár „imádságaiban" a magyarázott szerzők is a szavak módjára viselkednek. Elvesztik jelölő mivoltukat, s nem jelentésükkel, hanem azzal a valamivel vannak jelen, amivel a költőre (Kulcsárra) hatottak. S éppen ettől lesznek Kulcsár „imádságai" költészetté. A kételyt, a vívódást nem ismerő, feltétlen hit ugyan kicsit monotonná teszi ezt a lírát, de a legjobb helyeken a teremtés monotonsága ez: olyan monumentális hasonlat te- remtődése, amelynek egyik tagja állandó.

Turczel Lajos: Bodnár Gyula a legjobb profi újságíróink közé tartozik, és irodalmi publicisztikánkban is megbecsült helyet foglal el. E kötete előtt még senki sem írt arról, hogy a szépirodalomban is jelen van, éspedig olyan műfajjal, melyet nálunk már kevesen művelnek: a tárcával. Ezt — összeírva a két szót — rövidnovellának is mondhatnám. A rövidség mellett az ötletesség és a csevegő stílus jellemző rá.

Valamikor a magyar irodalomban a tárcának nagy keletje volt, s a legnagyobb mesterei Mikszáth, Tömörkény, Móra, később pedig Krúdy és Kosztolányi voltak. Mikszáth tárcái kötetekre rúgnak, és sokat fordítottak le belőlük más nyelvekre, szlovákra is. Kosztolányi tárcáit a Pesti Hírlap állandó munkatársaként vasárnapról vasárnapra írta. Az Újság című napilapban, majd a Pesti Hírlapban Márai Sándor is így tett.

Bodnár kötete az alcíme szerint 1974—1989 között keletkezett „publicisztikai írásokat" tartalmaz. Ezt a megjelölést azért lehet elfogadni, mert egyrészt szépszámú publicisztikai jellegű glossza is található a könyvben, másrészt a tárca kétlaki műfaj, s fél lábbal a publicisztikába tartozik. De Bodnár tárcáinak jelentékeny része töményen szépirodalmi, s olyanok is vannak köztük, amelyek kurtaságuk ellenére sem rövidnovelláknak, hanem tipikus, vérbeli novelláknak tekinthetők.

Ilyen a négyoldanyi terjedelmű címadó írás, melynek narrátora egy énekes rigó. A madarak utolsó őszi költözködését, csoportos repülését mondja el nagyon szuggesztíven, lát- tatóan. Útközben egy hatalmas, váratlan légörvény lesöpri őket a levegőégből, s egy részük a tengerben pusztul el, a másik pedig csapzottan és apró sebesülésekkel Helgoland szigetére zuhan. A csoport másnap továbbrepül, de a szívinfarktust elszenvedő narrátornak ott kell maradnia. A madárfigyelő-állomáson gyó- gyítgatják, s esete az újságokba is bekerül. Félelmet érez az emberek között, „akik hajlamosak arra, hogy kísérleti alanyként használjanak fel másokat". Ezért két hét után félgyógyultan ő is útra kel „testvérei láthatatlan, mégis el- véthetetlen nyomában a Földközi-tenger felé".

A kötetben még több ehhez hasonló novellaértékű tárca van, köztük állattörténetek is (A helikopter és a farkas, Hőség, A kárász), és örül a recenzens, hogy az általa hiányolt műfajnak ilyen szép sereglése valósult meg.

Ardamica Zorán: A nemrég megjelent Maszkok című verskötet szerzője, Balázs F. Attila A macska leve című no- velláskötetében is költő. Nem mesél, nem sző bonyolult epikai hálót egy- egy esemény köré, sőt történetei tulajdonképpen nem is történetek. Sokkal inkább az idő hatalmas folyamából kiemelt pillanatok. Emlékképek, apró