Irodalmi Szemle, 1993
1993/9 - PERÚJÍTÁS - MÉCS LÁSZLÓ: Az isten játszik
MÉCS LÁSZLÓ Az Isten játszik. Sűrű Isten-szakálla minden szála fény-évnyire van egy a másikától, hogy nem is látjuk! Köztük viharok röpködnek és csetepatét csinálnak. S ő mintha nem is venné őket észre: a tengert kémli, kagylók millióit átröntgenezve, nőnek-é a gyöngyök! A távozó vihar hátára titkon, tréfából, tarka szivárványt akaszt! Az Isten játszik. A vértengerről mintha nem is tudná, hogy emberek csapolták emberekből s hogy a könny-tenger emberszemből folyt ki! A tenger mélyén hadiözvegyek, rokkantak, összetörtek ember-kagylós lelkét kutatja, méri röntgenezve, hogy mennyi gyöngyöt termeltek Neki! A gyöngyöt gyűjti, mintha most se tudná, hogy mit csinál a háborús vihargyár, amely a szörnyű könny- és vértengerből vörös felhőket párologtat géppel, rendes recepttel ciklont kotyvaszt össze mű-mennydörgéssel és mű-mennykövekkel svamig a Föld megszeppenten remeg, 0 ráakasztja az eltávozó világcsaták komor viharhátára szivárványként a francia Gloire-t. Az Isten játszik. (S én szűkölök és nyugtalan vagyok, miért, miért, miért ez égi csók a franciáknak, akik gyűlölik?! Megtiprott népem mikor kap kegyéből termékeny békét s világszép szivárványt?)
