Irodalmi Szemle, 1993
1993/9 - PERÚJÍTÁS - MÉCS LÁSZLÓ: Az isten játszik
Az isten játszik A porba hullva kérdezlek, Uram, te játékos, örök-boldog Erő, tudom, szeretsz, mint én kanárimat, mely vállamon csibrálja bőrömet s nem érti, hogy mit írok, mért vergődöm, játéknak nézi fájó gesztusom s a Bibliám csak akkor szent neki, ha kendermagot rejtek el belé! Tudom, szeretsz, de semmibb vagyok én Hozzád képest, mint hozzám a kanári! Mégis kérdezlek, mit akarsz velünk? Minők törvényeid s a szenvedésről Isten-agyadban elbújt nézeted? Ha eltaposná Isten-csizmád talpa a Földgolyót, mint a szőlőbogyót cipőm: nem volna bűn, nem volna kín s az Antikrisztus éhen halna végleg! Uram, látom, beszélsz s nem értelek! A kézzel, szemmel látható világ kapujáig kísérlek, míg a Szellemország elrejt előlem! Én meg egyre nézlek, mint engem a kutyám, ha Budapestre megyek táskámban összes műveimmel. Csak néz, csak néz, hiába mondanám, minek megyek, kivel fogok beszélni, milyen zenével altatom szivem, csak néz, csak néz, megfordul, visszamegy és csont után szaglász az udvaron. (1933)
