Irodalmi Szemle, 1993
1993/9 - PERÚJÍTÁS - MÉCS LÁSZLÓ: Az isten játszik
Az isten játszik Az Isten játszik. (S én szűkölök és nyugtalan vagyok, miként az eb, amíg gazdája csöndben színes kártyával pasziánszozik s ő tolvajt szaglász a téglákon át. Én szűkölök, sejtéseim lesik a Halál és a Sátán surranását.) Az Isten játszik. S mily babra kis dolgokkal bíbelődik! Nagy üggyel-bajjal bábok billióit dugdossa cinkék, harkályok elől, hogy keljenek ki pillék billiói és számolgatja, számon tartja őket, akár egy földi fösvény pengő pénzét. És hogy vigyázz! milyen halálos gonddal, hogy gazra és csalánra, csudafára virág kerüljön s Isten-lényegének méztengeréből játszi angyal-ujjak csöppentsenek virágba, lány-ajakra, anyák mellébe egy csipetnyi mézet! Az Isten játszik. Behunyja néha forró Nap-szemét s halálos-szép fehéret álmodik: hó-kristálykáknak és jég-kristálykáknak ezrét, száz ezrét, milliárdjait álmodja néha, majd fél Földgolyón át. Erdőre, kertre és a legutolsó szemétre is ilyen csudát csinál! Az isten játszik. (S én szűkölök és nyugtalan vagyok. Mit fognak enni télen a szegények? A nyomor csimborasszós csontgebéjén a földön végigmegy az Antikrisztus, iszákjában hamis arany csörög, sötét szíve laternamagikája kenyér- és kalács-délibábokat vetít az égre s kéjesen röhög.)
