Irodalmi Szemle, 1993
1993/9 - PERÚJÍTÁS - PAUL VALÉRY: Mécs László francia nyelvű verskötete elé
Mécs László francia nyelvű verskötete elé Számomra nyilvánvalóan lehetetlen ebből a különleges szempontból megítélni az álláspontot, amelyet a jelenegi fordítók magukénak vallanak. Én az egyenletnek csak egyik oldalát láthatom. De biztos vagyok abban, hogy Molnos úr, aki kitűnő tudós és Mathilde Pomes kisasszony, akinek költői érdemeit már másutt kiemeltem, és a többiek, akik valamelyes részt vállaltak e műből, mindent megtettek, ami emberileg lehetséges volt annak érdekében, hogy a francia olvasóval közöljék megközelítően azt a hatást, amelyet reájuk Mécs költészete gyakorolt az eredeti nyelven. Ez a költészet rendkívül szabadon látszik mozogni. Legalábbis úgy tűnik fel az olyan ember szemében — e sorok írója előtt —, aki költői mivoltában korlátozza magát sokféle védekezéssel és elhárítással, amit a lehetetlen régi ideál, „a tiszta költészet" megkíván. De én tudok bámulni, sőt még irigyelni is más módokat, gyakran azok eljárását is, akik mint költők a költészet egész más birodalmában mozognak. Ez a költő magában az életben mozog. Mécs vándorol, jár-kel a városban, bolyong vidékeken, megáll a faluban, táplálja lelkét és ihletét minden teremtménnyel, és teremt. Van ebben a teremtésben valami különös ereje az örömnek és a szeretetnek, valamilyen teljes eszme, amely egyaránt kérlelhetetlen és gyengéd az Ember iránt, akit úgy vesz, amilyen, és szeretettel beszél hozzá. Tiszta tekintetét nem kerüli el semmilyen gaz sem, de a költő és a misztikus a szentség valamely darabkáját felfedezi minden szívben. Megtaláljuk művében is, mert műve arra irányul, hogy lángra lobbantsa érzelmével azt, ami megmozgatható a legdurvább és legérzéketlenebb természetben is. Láthatjuk őt úton, kocsmában, gyárak bejáratánál, amint megszólítja az első járókelőt, átadja neki egy lélek melegét, amelyet csodálatosan felfegyverez a kifejezőképesség bőséges adománya. „Egyszerű találkozás" című költeménye különösen megható: Csak ketten voltunk a munkás-fürdőben. Két meztelen férfi, semmi más, csak a csípőnkön csüngött a kis daróc-kötény. Bemutatkoztunk... Beszélgetni kezdenek. A szavak bensőségessége igen jól illik a fürdőzők csaknem teljes meztelenségéhez. A hallgatások néha megtörnek, és azután a bizalmasság helyreáll, mert a hallgatás bizonyos körülmények közt sokszor közelebb hozza az embereket egymáshoz, mialatt hallgatnak, és a szó, amikor újból megindul, már egészen más szó: Álltunk. A csöndben csobogott a víz. Én legény vagyok. Van anyám. Egyetlen. Szeret. Lecsókolja rólam az izzadságot, Lemossa rólam az álmatlanságot, mint a kormot. A szeretete tiszta kristály fürdő...
