Irodalmi Szemle, 1993
1993/9 - PERÚJÍTÁS - PAUL VALÉRY: Mécs László francia nyelvű verskötete elé
Mécs Lászlót 1945 után tájainkon a történelem is s az irodalomtörténet is le akarta írni. A kommunista történelem papként akarta megsemmisíteni, a szocialista realista irodalomtörténet szerint költőként nem létezett. (1931-ben sajnos éppen József Attila jelentette ki róla, hogy „Mécs László verseit kispolgári tömegek, nagyobbrészt fűszeresek írják", s hogy „Ő nincs is. Mellékes.") A negyvenes évek végén s az ötvenes években kit érdekelt nálunk Paul Valéry véleménye, aki személyes találkozásuk során Mécsben látta meg a „transzcendentális látású" költőt!. Sőt a Költőt. így, nagybetűvel. Mécs László 1944-ben francia fordításban megjelenő verseskötetének Valéry által írt bevezetőjét abban a hitben közöljük itt most újra, hogy ma már az olvasót, az irodalomtörténetet és a történelmet is érdekli Valéry véleménye. (tőr) PAUL VALÉRY Mécs László francia nyelvű verskötete elé Néhány évvel ezelőtt abban a meglepetésben volt részem, hogy saját szememmel láttam egy költőt... megismerkedhettem egy költővel... Azt akarom mondani, hogy láttam valakit és beszéltem valakivel, akinek első látása megragadott, és belém sugallta egy léleknek a képét, amely mintha különösképpen a költészet számára lett volna teremtve, ha ugyan nem az alkotta ilyenné. Minden bizonnyal az utóbbi ötven egynéhány év alatt találkoztam és megismerkedtem nem egy személyiséggel, aki a vers művészetének szentelte magát, és nem egy közülük igen ritka értéket képviselt. De legtöbbjüknek megjelenése nem sugározta lírai lényüket. Elég gyakran láttam Leconte de Lisle-t és Verlaine-t; szoros kapcsolatok fűztek Mallar- mé-hoz; sokszor felkerestem Heredia-t; a kávéházban néha elbeszélgettem Moréas-val; Henri Régnier barátaim közé tartozott; és Gabrielle ď Annunzio meghívott otthonába a Garda-tó partjára. Kétségtelen, hogy ezek a különböző költők, alighogy egy-két szót váltottunk, azonnal megleptek teremtő lényük csodálatos természetével; de azután beszélgetésünk valahogy elfakult. Viszont alighogy Mécs László közelébe jutottam, rögtön megragadott személyiségében az a vibráló élénkség, amely olyan lényre vallott, aki a Szó dicsfényében élt és annak perújítás
