Irodalmi Szemle, 1993
1993/9 - SZŰCS ENIKŐ: C.F.O. (1 NIGHT WHOLE)
SZŰCS ENIKŐ C.F.O. (1 NIGHT WHOLE) Egyszer egy négyfontos költemény akadt a lábam közé. Hirtelen nem is tudtam, mit tegyek vele. Az írógépem döntése, ha lecsúszik a szalag. Akkor beletörődés és időkitöltés. Egészen hosszan közém állt, amennyire ez tőle kitelik. Majd stílszerűen lenyeltem egy halk fogszabályozót, nagy élvezetek forrása lett. És persze bekevertem neki egy ilyen orvosságot, meg egy olyan orvosságot meg egy fél fiola rezet, olyan kék volt és sós. Nekiláttam megköszönni az elfelejtett, de nagyon fontos találkozókat, amelyek valahol mégis elcsattantak. Egészen rühelltem már magam és félénken füvet ültettem a füleim mögé, de már az egész fejbőröm viszket tőle. Belenéztem a szemébe és ez a momentum lett meghatározó. Tudomásul vettem egy közepes nagyságú narancsot, miközben eltökéltem, hogy pontosan ilyen ízem legyen és forgandó lett volna, ha hagyom. De az egy szobor volt, amelyik magától körbe forgott. Esetlen, agyagszínű. És hátulról fejbe vágott. Akkor kellett volna kikapcsolnom, mintegy húzta magával a kezemet és én teljesen belefelejtkeztem, hogy akadna torkomon féltve őrzött kis hamupipőkéje. Még este is repültem vele. De hát az olyan álomszerű volt, hogy leestem az ágyról. Kissé magamhoz húztam a száját, mert az volt a legegyértelműbb és lepattantak a fejről azok a bizonyos hajhagymák. Itt most szavak hiányoznak, de megpróbálom kitölteni egy behágott ajtó kellemes mosolyával. De nincs helye csodálkozásnak. A látogatók vitték el kis cserepes virágomat, kékvérű mozdulatom illetve dolog amennyire az a visszaidézhető tegnap már nincs hozzám közel
