Irodalmi Szemle, 1993

1993/9 - SZŰCS ENIKŐ: C.F.O. (1 NIGHT WHOLE)

C.F.O. (1 NIGHT WHOLE)

minősíthetetlen. Pedig a folyók hagyják magukat átúszni.

Es nehezen fogom vissza magam. Tanúja voltam az esetnek, egy hajbakapott madár, nincs fészekrakási szándéka. Amikor férfiak linómetsző késsel oldják fel ereik folytonosságát. Vagy egy megtizedelt fogsor, amennyi híja, annyi mája. Keresve is keresetlen szavak, motoszkálásuk egyenes irányú hangzavar. ígéretemhez hűen megnéztem a hangyákat, mintegy hobbiszerű foglakozás. Lefoglaltságom felemelően zavar. És megfelelően betakartam őket porladó szárnyaimmal. Kiválaszthatod, melyik pohárba tegyem nedves szemeidet. Ezt még egyszer nem gondolom meg. A füvet érzem, ahogy nő. Ez egy bodor modor, hogy rá se nézek, pedig attól állítólag jobban nő. Most nem tudom melyik isten vigyáz rám, de jól teszi. Végül is már hazudtam épp eleget, hogy kegyeibe fogadjon. Megnőtt bitorlási vágyam egy pók iránt.

Üvegbe zártam, amelyben egyedül lehetett és hogy ez így volt, ez bizonyítja legjobban isteni mivoltomat. Csak az idétlen létrák idegesítenek, ahogy állnak, minden részvét nélkül. Idegrendszerünk pedig megszámlálhatatlan, de jó. Végezetül teljesen este volt és én még mindig az ágyon vagyok, mennyire várom a mennyei kitaszítást, ami ösztönszerűleg húzogatja bennem az ereket. Mennyire hajnalodás és mennyire fogódzkodik abba a párnába.