Irodalmi Szemle, 1993
1993/9 - SZŰCS ENIKŐ: Majd ha megtanítod repülni a macskát
Majd ha megtanítod repülni a macskát és míg aludtál ők újra eljöttek hozzám láttam rajtuk azt a kurva nagy igyekezetei hogy teljesen el akartak jönni ó én már nem is gondolok rájuk legalábbis amíg alszol nagyon hideg volt Majd ha megtanítod repülni a macskát szent és tökéletes madárként nézek rád ma éjjel pont olyan mint holnap hajnal tudom hogy nem szabadna éreznem a szagát és sikerül ezt a szemüreget megtöltjük hogy ne legyen félreérthető ezen az ablakon kilépünk a dolgok feltartóztathatatlanul közelednek és távolodnak azért jó a skizofréneknek mert mindig ketten vannak bezzeg az én időmben elnézést most szavakat keresek amik talán leírhatók azon az ajtón be lehet lépni csak be is kéne csukni a dolgok megfoghatatlanok és még néhány ilyen minősítés és abszolút nem ismerek önmagamra empátiám kiszáradt kút
