Irodalmi Szemle, 1993

1993/9 - SZŰCS ENIKŐ: Mégis semmi (két szóköztiség)

SZŰCS ENIKŐ

Mégis semmi (két szóköztiség)

MÉGIS úgy döntöttem hogy életben maradok pedig nincs hozzá tehetségem hozzád sem nyúlok majd egyszer ezt mind elhiszem magamnak neked voltak pillanatnyi érzékcsalódásaid természetszerűleg neked van egyfajta tehetséged nekem meg fel kell nőnöm ezt nem tudom megakadályozni és nem is jön el mert neki nem ez a stílusa és nem fogod megtalálni azokat a szavakat melyek még elhangozhatnak de nem akarom hogy fájjanak most igazán csukd be a szemed mert esőre áll pedig itt most a tető alatt ház is van úgy véletlenül egész rövidre sikeredett éjszaka és már megint vezettem egy nagy a szétesés határán levő autót és tévedéseidet többé nem fogják megbocsátani pedig mennyire szeretnéd és igyekszel egyre hihetőbbeket hazudni ó ne feszíts szét érzem még ma-gadnak is valószínűleg van tehetséged hozzá még abban a pillanatban is mikor hozzád érek pedig csak illúzió meg próbálkozás talán rajtad keresztül lehetséges magamhoz érni egyfajta altesti nyomás és sokszor átélhető instant fájdalom kávé hogy felébredj keserves félvilági magányodból és ne halld hogy kint mennyire esik én érzem hogy tiiremkedik az én de neked istenadta tehetséged van hozzá YOU HAVE THE TALENT TO MAKE ME FEEL D I R T és én meghajolnék és én virágcsokrot adnék és én legszívesebben meghalnék hogy ne kelljen végignéznem és te gyöngéden kényszerítesz mégis úgy döntöttem hogy élve maradok mennyire abszurd és eléggé komikus ahogy áthatol rajtam nem fogom fel a szavaid és ezek nem is szavak csak mint a halak és megoldhatatlan keresztrejtvény mennyire közel vagy pedig nem is akarlak hogy azt hidd hogy a falon belülre kerültél pedig csak egy nyári zápor szerű ismétlődéses jelenet én neked adom az összes színpadot csak töröld le a vért és adj ennem ma éjjel esni fog és én elbújok a fák mögé és nagyon romlott leszek ameddig elérem magamat és most már nem kell megöntözni a virágokat kérlek felejtsd el a szavakat mert nem mind