Irodalmi Szemle, 1993

1993/1 - KAREL KOŠÍK: Harmadik München?

*

Harmadik München?

2.

A cseh politikusok elégtelen fogékonyságára vall, hogy két katasztrófa (1938, 1968) sem rázta fel őket megrögzött előítéleteikből, s nem ösztönözte őket arra, hogy elgondolkodjanak egy olyan magától értetődő valamin, mint amilyen a csehek és szlovákok közös állama, és hogy ennek a nem magától értetődő valaminek megfelelő indoklást adjanak, és alapokat teremtsenek. Még az a politikai képviselet, amelyet 1989 novemberében az elégedetlenség hulláma emelt hatalomra, még az sem fogta fel, hogy a "szlovák kérdés" a csehek számára elsőrendűen fontos, tovább haladt a végzetes "magától értetődés" útján, s ezért késlekedett nyíltan és egyértelműen elismerni két történelmi szubjektum létezését.

3.

A történelmi szubjektumok egyenrangú felekként tárgyalnak egymással, és mindkettő lehet kezdeményező. Ezzel ki van zárva az az egyoldalú viszony, amelyben az egyik fél a tanító, a másik a diák, az egyik oktat, a másik engedelmeskedik, az egyik korhol és erkölcsprédikációkat tart, a másik meg úgy érzi, hogy megszégyenítették.

4. Történt, hogy Csehszlovákia elnöke cseh ember lett; első útja Szlovákiába vezetett, és ott, Pozsonyban mondta el alapvető elvi nyilatkozatát: csehszlovák államférfiként viselkedett.

5.

1989 novemberében még nyomatékosabban érvényes volt, mint 1968 tavaszán, hogy "... A cseh kérdés világjellegű kérdés, de ennek a világjelenségnek gyakorlati próbája a szlovák kérdés". És semmire sem volt akkor nagyobb szükség, mint annak felismerésére, hogy “a cseh és a szlovák nép két testvémép, de politikailag mindenekelőtt két egyenjogú nemzet, két olyan nemzet, amely államokat alapít".

Elmulasztott lehetőségek

6.

Van-e összefüggés az Osztrák—Magyar Monarchiának az első világháború végén bekövetkezett megszűnése és Csehszlovákia 1992-es széthullása közt? Egyazon folyamatnak két szakaszáról van-e szó? És azoknak a jóslata teljese- dett-e be vajon, akik már régen figyelmeztettek rá, hogy ennek a közép-európai "tákolmánynak" elkerülhetetlenül vége lesz?

7.

Az előrelátó Palacký 1848 után a nemzetek s az uralkodó körök elé javaslatot terjesztett Ausztria megmentésére: alakítsák át a monarchiát egyenjogú nemezetek szövetségévé, szüntessék meg a nemzetek uralkodó és alávetett nemzetekre való felosztását, érvényesítsék az egész politikai életben azt az elvet, hogy az embernek emberhez való viszonya nem azonos a kalapács és üllő viszonyával. Az uralkodó politikai körök a felkínált lehetőséget elutasították, s amikor a vesztett háború hatására szórványosan megszólalt a megértés egy-egy hangja, már késő