Irodalmi Szemle, 1993
1993/9 - OZSVALD ÁRPÁD: Mindig a madarat...
OZSVALD ÁRPÁD Mindig a madarat... „Jaj, Leonardo, miért ennyi fájdalom!" (Leonardo da Vinci öregkori vázlatkönyvéből) Mindig a madarat, a madár szárnyát irigyeltem, szerettem volna szállani, egyre csak szállani a kék egekben, a gomolygó felhők között, tűző nap sugarában, felülről nézni az óceán ráncos arcát... mindig azt az arcot kerestem, a mosoly titkát, a zuhatagok fodrozó, tajtékos, fehér habját, a futó záporok buborék harangjait. Mindig csak egyedül, cipelve a fájdalom örök kínjait, az öregség megkopott batyuját, fátyolos szememmel is a szivárvány csodálatos színeiről álmodom... A sziklás barlang homályából kivillan egy féltő szempár s a szemközti hegyoldalból felbuzog az örökké megújuló forrás, a forrás születését
/
