Irodalmi Szemle, 1993
1993/7-8 - HAULITUSZ ANIKÓ: Meseelemek eredete
Meseelemek eredete végzése fejében a hősnek járó táltoslovat. Azzal próbálkozik, hogy másfajta lovat ajánl helyette, de mivel az adott szó kötelez, a végén csak kiadja." (Nagy Olga: A táltos törvénye, Kriterion, Bukarest 1978, 79. o.) Berze Nagy János a boszorkány alakváltoztatásáról is ír: "Bármivé át tud változni, de leginkább fekete ló alakját veszi fel lányaival és az ördöggel együtt: emellett fekete macskává is gyakran változik. Mást is el tud varázsolni." (Makra Sándor i. m. 240. o.) Mágikus elképzelése szerint azonban a rontást erősebb mágiával le lehet győzni. Az ördög A babonás hiedelem az ördögöt (ugyanúgy, mint a boszorkányt) antropomorf alakban képzeli el. A hagyomány azt is tudja, hogy az antropomorf ördögnek ló- vagy kacsalába van. Ezt a népmese őrizte meg azt regélve, hogy az ördögök emberábrázatot öltve bementek a fonóba. Itt arról ismerték meg őket, hogy "kilátszott a lólábuk". De az ördögöt úgy is ismeri a népmese, mint akinek testét fekete szőr fedi vagy toll borítja. Ekkor is lólábú, nagyfülű, hegyes fogai vannak és szarvai. Hatalmas ereje feltűnő. Áldozatát a levegőben röpülve viszi magával. Holtak testével táplálkozik. Kecskén, kakason lovagol, de az éjfélt és a szelet is megnyergeli. Az ördögfi totem jellegére vall, hogy a "papucsszaggató királykisasszonyokkal", szépboszorkányokkal szeretkezik. Szerelmeskedésük eredményét a népmeséből ismerjük: "A királyfi segítőtársa kettéhasítja a királykisasszonyt, akinek altestéből ördögfiak, békák esnek ki." (Berze Nagy János nyomán Makra Sándor, i. m. 235. o.) A vogul mondában Kuly-Ater a neve. A vogulok elképzelése szerint is az emberek között jár-kel. Kuly-Ater elődje Tering volt, az animista ősvallás legrégibb gonosz szelleme. Erről a vogul és magyar hagyományok egyaránt bizonyságot tesznek: "Tering ette, ördög adta!" — elvétve ma is használt szólásformán. Mivel az ördög maga a pokolban lakik, mást is oda kíván. Innét sötét, fekete, füstös, tüzes alakja. Úgy látszik azonban, hogy a pokol mellett eredetibb lakáról is tudnak, hiszen néhol határozatlan mesei tájra, erdő közepére teszik lakát, ahová azonban madár sem száll, hegyen-völgyön túl, egy kis házba, hol büdöskővel világít, és az elragadott gyermeket házában bagolytollal töltött párnákra fekteti... A mesék viszont ma már csupán tréfás, bohóc alakban léptetik fel az ördögöt. A tündérek A magyar őshit tudata a felsőbb lényekről legélénkebben az eredeti sajátságú tündéri képzetben maradt fenn. A tündérek hasonlóak az istennőkhöz: az emberiség, a föld, a természet jótevő anyáiként jelennek meg. Másfelől csupán helyi nimfák, és védőszellemként jelentkeznek. Nekik a mese egy külön lakot, egy csodás szépségű boldog hont, tündérvilágot, Tündérországot tulajdonít: az Operenciás-tengeren túl, hová az út réz, ezüst és
