Irodalmi Szemle, 1993
1993/7-8 - HAULITUSZ ANIKÓ: Meseelemek eredete
Meseelemek eredete A táltos ló alakjára nézve a legjellemzőbb vonás, hogy nyomorék, beteges, sovány, görcsös, a királyi ólakban és ménesekben a legrútabb. A közmondásban is: "Gebéből lesz a táltos", amit a mese képei még azáltal is kifejeznek, hogy szemétdombon legeltetik, ganajon teng, sőt rongyos nyerge, szerszáma a tyúkól padján lóg. De a hős így is ráismer, és a táltos is megszólal, s tudatja természetfölötti erejét: mire megmosatott, megvakartatott, azonnal aranyszőrű lesz, ezüst- és gyémántszőrű, aranypatkós. A satnya, megvetett, nyomorult lónak a hős általi kiválasztása és aranyossá változtatása egészen hasonló azon képlethez, amely szerint az ismeretlen, megvetett Hamupipőkéből, a legkisebb fiúból vagy a harmadik királyfiból lesz az igazi hős. Születése, ifjúsága mintegy későbbi hősi dicsősége kiemelésére szolgál, mindez azonban már a táltosi mítosz asztrális jelentésére is magyarázatot ad. A garabonciás A garabonciás szót általában olasz jövevényszónak tartják, amely a szlovén— horvát közvetítéssel az olasz negromanzia szóból került a magyar nyelvbe. Pais Dezső azonban másféle etimológiával kísérletezett, és felvetett egy középkori brabantia alakot (brabanti értelemmel), melyből a garabonciás név származhatott. Hívják még másképpen baraboncásnak, tógásdiáknak, akadémiáspapnak, fel- leghajtónak és solomámak is. 6. ábra A garabonciás deákot a mai néphit szerint közönségesen a boszorkány fiának mondják, de bárki fia lehet, ha elvégezte a tizenharmadik iskolát, mivel az ördögöt tartják ezen iskola mesterének. A garabonciások közönségesen, rongyosan, fáradtan, hónuk alatt könyvvel járkálnak faluról falura, és kéregetve köszöntenek
