Irodalmi Szemle, 1993

1993/7-8 - HAULITUSZ ANIKÓ: Meseelemek eredete

HAULITUSZ ANIKÓ

A táltos és a garabonciás

A táltos és a garabonciás alakját napjainkban már elég nehéz egymástól elválasztani. Fő funkciójuk ugyanis nagyon hasonló, mind a ketten a vihart, jégesőt tudják feltámasztani, illetőleg elhárítani.

A régi adatok sokkal differenciáltabban mutatják a táltost és a garabonciást. A kettő közül kétségkívül a táltos-hiedelem a régebbi. Régebben azonban a táltos nemcsak az időjárást tudta szabályozni, hanem meglátta a földbe ásott kincseket, pogány dalokat énekelt, gyógyított stb.

A táltos szó jelentése Pais Dezső szerint a török nyelvből származik, szerinte a szó őse valószínűleg a talt- "önkívületbe ejt" igének -yš képzős alakja.

A táltos lehet ember és ló is. Mind a kettő bizonyos jegyekkel születik a világra. A táltos természetellenes születési jegyei: ujjhiány, ujjtöbblet, foggal születés, nagy erő gyermekkorban, a mellen, ágyékon nőtt szőr, felnőtté válás mindjárt születéskor. Ez a csoda avatja táltossá a Kalevala llmarinen nevű kovácsát is:"Igaz kovács llmarinen megszületett... Éjjel épphogy világra jött, reggel már műhelyét rakta."

Kiss Bálint szerint a hetedik gyermekből táltos "tudós" lesz, aki meglátja a földben a pénzt.

Szőcs Sándor összegezése a következő:

1. A táltos viaskodás előtt mély álomba merül.

2. Táltosaink bika, ritkább esetben csődör alakjában viaskodnak (általában fizikai átalakulásról szólnak a történetek).

3. A viaskodás színhelye halom vagy laponyag, porong.

Viaskodáskor nagy szél kerekedik, amelyet táltosszélnek neveznek.

5. A viaskodás kizárólagos célja a kedvezőtlen időjárás elhárítása.

6. A táltos tejet kér, mást el nem fogad.

Tudjuk, a tej a varázsjegyek közül az egyik legfontosabb. Mágikus felnagyításban mindenféle táplálékot jelent.

A népmese identitását a táltosviadalról Nagy Olga mondja el: "Meghökkentő párhuzamot találunk a mesei sárkány és hős,illetve a táltosok párbajaiban,melyek még a múlt század végén és századunk elején is eleven hiedelemként kerültek elő. Az em- ber-táltos személye körül számtalan olyan hiedelemmotívum kristályosodik ki, amelyeknek meseisége meglepő. Gondolok a táltosok születésének csodálatos körülményeire, a táltos jegyeire, a titokzatos hívásokra. Hétéves korában párbajra szólítják. A levegőben szélvész formájában vívnak egymással. Bikává vagy egyéb lénnyé változva küzdenek. A mesében a hős és a sárkány küzdelmének leírásában mindegyre visszatérő motívum, hogy hol az egyik, hol a másik vágja ellenfelét először térdig, majd derékig, majd nyakig a földbe. Ezek a példák illusztrálják a/ a közös eredetet, b/ a meg nem szűnő folyamatosságot, c/ a még élő párhuzamosságot." (Makra Sándor i. m. 168. o.)

Ezt igazolja a Kalevala is. Vejnemöjnen Joukahajnent derékig dugványba dugja, mellig mocsárba meríti, hónaljig homokba! Moccanni sem tud!”

A néphit szerint a táltos ló — miként a táltos ember is — csodásán születik, emberfogakkal jő a világra, de ezt titokban tartva kell őt felnevelni, s akkor csak táltos ember használhatja. Egy más csallóközi közlés szerint: a táltos ló minden esetben rossz és sovány, míg táltos ember meg nem veszi.