Irodalmi Szemle, 1993
1993/7-8 - NYELV ÉS LÉLEK - DR. BALLA ZOLTÁN: Új utak a fonetikában
Új utak a fonetikában falú tágas részek meghangosítása határozza meg, a zöngének szabad kiáramlásával, némileg még az ajakrésen is lesimítva. Az m hang elöl az ajkakkal elzárt s kiöblösített szájüregben megkomolyodó, majd innen a hátul nyitott choánákon át az orrüregbe is felkanyarodó, s innen az orrlyukakon kiáramló mormogó zönge tompította összefogó akusztikai jelensége. Az n zöngéje viszont a nyelv peremével a szájpadlásnak patkóvonalú elzárásával keletkezett szűkebb és keskenyebb zugából kanyarodik fel az orrüregbe, hogy aztán innen az orrlyukakon kijuthasson. Néha pedig pl. az ng, illetve a gn hangkapcsolás eseteiben az n a szájzugi komponens nélkül is létrejöhet, csupán az orrüregi járatban meggörbülve. Az o hang a szájcsatorna több helyének kerekített kiöblösítésével, majd legevidensebben az ajakrés kerekítésével formálja ki körös alkatát. Erről is könnyen meggyőződhetünk, ha cigarettázva szép, szabályos füstkarikákat akarunk létrehozni, mert ezt szintén az o hang artikulálására beállított szájmechanizmussal érthejük el. A p hang a puha konzisztenciájú ajkak lágyvonalú, ill. felületű zárlatának felpattintásával vagy zárlatának ilyen ívelésű egybetapasztásával nyeri el puhasági akusztikai jellegét. Az r a nyelv peremével egész hosszában elzárt szájcsatornának a nyelv hegyével történő periodikus megnyitásával és zárjával keltett pergetett hang, s ez alapozza meg daraboló, részelő jelentését, az l-nek folytonosságával szemben. Az s a szájcsatoma fokozatos elszűkítésével, pezsgősüveg nyakához hasonlóan terelt légáramnak olyan hangja, mely az irányát még a felső metszőfogak ínye (alveolája) alatt, a nyelv hegyi peremén áthajlítva a nyelv alsó felülete és az alsó metszőfogak ínye közt képzett kis üreg falát is átsúrolva surran ki a kissé csücsörített ajakrésen a szabadba. Sima akusztikai sajátosságát tehát a metszőfogak éle egyáltalán nem töri meg. Az s képzésének e bonyolult útját legkönnyebben egy s betű útvonalával szemléltethetjük, s ezért e betűábráját eléggé adekvátnak is tarthatjuk a szögletesebb sima ábrájától eltérően, melyet köztudottan a lefektetett M betűjéhez hasonlíthatunk. Az sz viszont a száj csatornájának hirtelen elszűkítésével a vállas üvegnyak módjára úgy löki feszes légáramát a metszőfogak éléhez, hogy ez itt szétszórást szenved, s ez hozza létre sajátos sziszegő-szétszóró hangját az s susogó hangjától eltérően. A í-nél a puha konzisztenciájú nyelv peremével a kemény szájpad egész ínyvonalához úgy tapad hozzá, hogy ezzel a két felületet egybeejtő, hézag- talan folytonosulású torlaszt képez, amelynek szétrántásával vagy ilyen jellegű zárásával kelti a sajátos hangjelenséget, a copula titokzatos adekvát mozzanatát érzékeltetve. Az u üresen zúgó hangját az ajakcsücsörítéssel is megnyújtott szájcsatoma kétszeri erős elszűkítésével és mély kiöblösítésével úgy hozza létre, hogy ezzel a zöngéje a legsimább s aránylag legszabályosabb szinusz-hullámzást kelti.
