Irodalmi Szemle, 1993
1993/7-8 - NYELV ÉS LÉLEK - DR. BALLA ZOLTÁN: Új utak a fonetikában
DR. BALLA ZOLTÁN A v az összevont alsó ajak és felső metszőfogak összeszögelésével keletkező csúcsán megnyílt száda, vagy, mondjuk, vájulat meghangosításával hozza létre sajátosan szöges zöngéjét, a szűk résének imponderabilis, jelentéktelen neszével. A z hang a nyelv hegyi peremének a felső fogsor, ill. íny felületével létesített sekélyes, lapos résében megrezegtetett és felerősített zönge, s ez alapon határozhatjuk meg a párhuzamos metszettség hangjának, s közeli határfelületű lemezszerűség jelenségének. íme, ezeknek a leginkább megszokott beszédhangoknak organogenetikus jellegű leírásait és pontosabb meghatározási kísérleteit kell mindenekelőtt megcáfolniuk, persze közvetlen megfigyelésekkel s megállapításokkal azoknak, akik a beszédhangok természetes, alaki értékeit kétségbevonják, s ezek geometrikusán rendezhető jelentéstartalmait a nyelv további kiépítésében így felhas znál hatatlannak tartják, s ennek nyomait a konkrét nyelvekben nem vélik felfedezhetőnek. De ebben a szűkebbre szabott fonetikai jellegű dolgozatomban nem akarok a nyelvészet összetett szakterületeire is átlépni. Ezért néhány rövid meggondolással zárom dolgozatomat. Ha igaz, hogy a térhez kötött ember mivoltunk következménye, hogy gondolkodásunk szükségszerűen képzetekhez kötött, akkor talán a nyelv hangképzeteinek is lehet ebben némi szerepe, ha ezt a szellemes absztrakciókba oly szívesen elkalandozó s itt megállapodó idealistáink kétségbe is vonják, s az elszellemiesített fogalmaik adekvát jellegű megtestesítési lehetőségében nem is hisznek. Felvázolt gondolataimat a nemrég elhunyt kedves jó barátomnak, dr. Egyed Andrásnak a Jelentéstörténet és a fogalmi szerveződés pszicholingvisztikája című tanulmányból vett idézettel zárom le. "A modem tudománynak az a kísérlete, hogy megértse és megszelídítse a jeleket, korunk kulturális céljainak egyik legfontosabbika. Valóban a kidtúra az életet szolgálja, tehát a jelzett feladat az életnek parancsa. Az emberi közösség életének parancsa. Kultúra nélkül nem létezhet közösség, és a kultúra egyes részjelenségeinek egymást megvilágító és így egyúttal egymás túlzásait kölcsönösen fegyelmező konfrontációja nélkül nem jöhet létre életet biztosító és segítő kultúra sem."
