Irodalmi Szemle, 1993

1993/7-8 - NYELV ÉS LÉLEK - DR. BALLA ZOLTÁN: Új utak a fonetikában

DR. BALLA ZOLTÁN

Mivel 1933-tól kezdve 1947-ig nemcsak laikus nyelvészkedők, iskolás fonetizá- lók, hanem szakfonetikusok részéről is ellenállásra találtam pontosabb hangtani megállapításaimmal, 1947-ben megszereztem Kenneth L. Pike angol nyelvű könyvét, s megtudtam belőle, hogy a nálunk még csaknem századeleji alapzatú fonetikai munkák magállapításai aligha tarthatók fenn továbbra is. Mert az említett munka nagyon meggyőzően mutat rá, hogy a fonetika tudománya máig is cseppfolyós állapotban van, s csak részben helytálló organogenetikus és akusztikai megállapítások kiegyensúlyozatlan halmaza, amelyben ősi mitikus hagyományok és egzaktan pontos fizikai felmérések egyaránt keverednek napjainkig is kétes értékű megszokottsággal. (Phonetica a critical analyzis for phonetic theory and...)

Am nemcsak az angolszász szerző véleménye ilyen kételkedő vagy több tekintetben éppen elmarasztaló a fonetikákra s a rájuk épülő nyelvészeti elméletekre nézve, hanem kiválóbb orosz tudósoké is. Az információ és nyelvtudomány teóriája című oroszból cseh nyelvre lefordított tanulmánygyűjtemény egyik szerzőjének cikkében pl. ez olvasható (11. o.): "A fonetika lényegileg egészében a beszédhangok artikulációs szempontú vizsgálatával foglalkozik. Azért van ez, mert a fonetikusok a fonetikát főleg idegen nyelvek kiejtésének megtanítására igyekeztek felhasználni. De a beszédhangoknak vannak nem kevésbé fontos oldalai is, amelyek pl. a hangoknak akusztikai légrezgési sajátosságaival adottak, s e problémák a lingvistákat alig érdekelték. Ilyen volt a helyzet a lingvisztikában a legutóbbi időkig. A lingvisztika felhasználási területe ilyen évszázadokon át, ilyen is maradt, alkalmazásának ez a módja nagyon régen keletkezett, s azóta új módok nem jelentkeztek. Ezzel magyarázható a lingvisztika aránylag lassú fejlődése. Ebben a tudományban is megjelentek ugyan kitűnő munkák, új gondolatok, de ezek nem voltak olyan forradalmi jelentőségű felfedezések, amelyeknek az emberi fejlődésben döntő szerepük lett volna. A lingvisztikában semmi olyan nem keletkezett, amit össze lehetne lmsonlítani az atomenergia felfedezésével, a differenciál- és integrálszámítás felfedezésével vagy a genetika jelenlegi fogalmainak, képzeteinek megformálásával." (I. m. a Csehszlovák Tudományos Akadémia kiadásában, 1964-ben jelent meg Prágában.)

Ilyen megállapítások, kritikai észrevételek figyelembe vételével csodálkozha- tunk-e hát Gombocz véleményén, mely gyakori változásokat jelez a fonetika tudományában anélkül, hogy igazán stabil megállapodás mutatkozna benne.

Vagy meglepődhetünk-e azon, hogy A. V. Iszacsenko orosz fonetikusnak a Szlovák Tudományos Akadémia által kiadott, a szlovák beszédhangok spektog- rafikus analíziséről írt munkájában (Bratislava 1968) ezeket olvashatjuk: "Naiv dolog lenne feltételeznünk, hogy a hangfizikai jelenségek elemzése, melyekben az emberi nyelv objektiválódik, egyenes vonalú és egyértelmű feleletet tudna adni az összetett fonematikai dekódolásra. Más oldalról viszont világosan tudatosítanunk kell, hogy e kérdések megoldása nem nélkülözheti az akusztikai tények alapos ismeretét."

Dehát melyik fonetikus hajlandó ma, a speciálizáltság korában, arra, hogy pontosabban megfigyelje a szájüregi artikulációs mechanizmust közvetlen bonc- tani tapasztalatok alapján is, a különféle rezonáló terek, zárak, rések eléggé eltérő funkcióinak diffenciáltabb értékelését s aztán még akusztikai, oszcillográfos és spektográfos megfigyelésekkel is egybevesse. Elfogadva Karéi Sedláček audo- lógusnak ama nézetét irányelvnek, miszerint a hangbenyomás érzete durván