Irodalmi Szemle, 1993
1993/7-8 - NYELV ÉS LÉLEK - LANSTYÁK ISTVÁN: Alom és valóság között
Álom és valóság között (1988:782). Hogy ezt természetes jelenségnek tekinti, arra egyebek közt az a tény is utal, hogy kívánatosnak tartja: "a jövőben szótáraink készítői is fokozottabban vegyék figyelembe a magyar nyelv állami változatainak eltérő jelenségeit". Magam is úgy vélem, hogy a kisebbségek nyelvi önbizalmát erősítené, ha például az Értelmező kéziszótár most készített újabb kiadásába belekerülnének legalább a legfontosabbak azok közül a szókincsbeli regionalizmusok közül, amelyek az egyes utódállamokbeli magyar nyelvváltozatokban közhasználatúak (amelyek részei a regionális standardnak), természetesen megfelelő jelöléssel ellátva (de persze nem megcsillagozva!; a csillagot amúgy is jó volna száműzni a szótárból). A jelölés e szavak "állampolgárságára" utalna, akárcsak például az angol szótárak hasonló jelölései. Ez az eljárás a magyar nyelv egységét éppúgy nem veszélyeztetné, mint ahogy nem veszélyeztetik a standard magyar nyelvváltozat viszonylagos egységét az Értelemző szótárba bekerült népnyelvi és tájszavak sem. (És ahogy az angol nyelv egységét sem veszélyeztetik pl. az angol—magyar nagyszótárba bevett skóciai, írországi, indiai, amerikai, ausztráliai és dél-afrikai regionalizmusok.*) Ez az eljárás amellett, hogy erősítené a kisebbségek nyelvi önbizalmát s azt a tudatot, hogy magyarként egyenrangúak a magyarországiakkal, a magyarországiak számára is természetessé tenné az üyen eltérések meglétét, és talán idővel csökkenne azoknak a száma, akik az utódállamokbeli magyarokat letótozzák vagy leoláhozzák, egyebek közt szlovákos vagy romános stb. beszédmódjuk miatt. 10.3. A hangtani és szókincstani eltéréseken kívül nemigen lesznek kiküszöbölhetők bizonyos mondattani eltérések sem. E kérdés részletes kifejtésére itt nincs lehetőség: csak jelzésszerűen utalok SZABÓMIHÁLY GIZELLÁval végzett kutatásainkra, amelyek számos mondattani különbséget mutattak ki a magyarországi és szlovákiai gimnazisták nyelvhasználatában, bár ezek nagyrészt gyakoriságiak voltak: vagyis ha a beszélők számára kétféle szerkezet állt rendelkezésre, a szlovákiai magyarok nagyobb százalékban választották azt, ami megegyezik a szlovák nyelvben használatos formával. Pl. A hátrányos helyzetű családok gyermekei könnyen...válnak mondatba a fölkínált két lehetőség (bűnözővé: bűnözőkké) közül a többes számút a következő arányban választották a megkérdezett diákok: alminta Magyarország magy. tanny. szí. tanny. iskola Csorna Tokaj Somorja Királyhelmec Somorja Királyhelmec ossz 80 192 86 97 25 74 ft. sz. 37 78 54 54 17 46 1% 46,25 40,63 62,79 55,67 68,00 62,16 L. Országh László: Angol—magyar nagyszótár (5., teljesen átdolgozott és bővített kiadás; Akadémiai Kiadó Budapest, 1976) , I. kötetének Rövidítések című fejezetében a megfelelő jelöléseket.
